Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1916-09-01 / 1. szám

egyházi éley. 1916. szeptember. Erre nézve a mézvásárlásnál úgy tájékozód­hatunk legkönnyebben, ha függőleges állásban megrázzuk az üveget s ha benne lötyög a méz; vagy ha fenékkel felforditva a benne levő bu­borék hirtelen a felszínre tör; de a jegecedett méz is legtöbbnyire hiányosan invertálódott, tehát ennek a megvételétől is óvakodjunk. A valódi mézet a hamisitottól könnyen meg­különböztethetjük, ha egy cseppet jégre he­lyezünk el. A valódi méz mindig megkristá­lyosodik, mig a hamisított folyékony marad. Ez a legegyszerűbb méz-próba. A méz, mint gyógyszer. Nem kevésbé fontos a méz folytonos, de mértékletes használata — kiváló vérképző tu­lajdonságánál fogva — a nagyobb betegsé­gekből felépült gyengélkedőknek, öregeknek. A vérszegénység- és az idegességnek szintén leghathatósabb gyógyszere a méz. Gyermekeknek 3—4 kávéskanálnyi, fel­nőtteknek ugyanennyi evőkanálnyi méz na­ponkénti fogyasztása tökéletesen elég. Lázas betegeknek, akik gyakran gyomor­hurutban szenvednek, a czitromos, mézes viz tápláló és üdítő italt nyújt. Kellemes, felfris­sítő hatása sokkal többet ér, mint bármely sze­szes ital élvezete. Gyermekeknek legkedvesebb ajándék a méz, mert nagyon elősegíti szervezetük izmo­sodását, csontosodását. A méz folytonos, mérsékelt fogyasztása könnyű székelést eredményez s igy az arany­érben szenvedőknek aranynál is többet ér. Rendkívüli oldóhatásánál fogva megbe­csülhetetlen orvosság a méz minden nemű kö­högés, különösen az asztma és a szamárhu­rut ellen. e A méz kitűnő védő, burkoló szert képez minden zúzott, roncsolt vagy vágott sebre, mert a levegőt tökéletesen elzárja attól. És különösen gyermekeknél az a megfizethetet­len előnye van a sebre alkalmazott mézkötés­nek, hogy nem fordulhatnak elő mérgezési tü­netek, mint például a karból és jodoforn hasz­nálatánál. Mindezek összegezéséül, ha elgondoljuk, hogy annak a sok virágos növénynek, amit az orvosi tudomány, mint gyógyszert, sikerrel al­kalmaz, a legnemesebb része a nektár, illetve az ebből képződő méz, könnyen megérthet­jük, hogy a jó méz is magában foglalja a gyó­gyításra használatos virágos növények jó tu­lajdonságait. Egy mézapostol a méz kúráról. A természetes gyógymód egy hive a mézet egyetemes gyógyszerként dicséri. "Vágott vagy égési sebekre, — mondja a mézapostol — csak mézet tessék tenni. Nát­ha, köhögés, vagy rekedtség esetén negyed­óránként egy kanálnyi mézet tessék bevenni, egészen biztosan hat. Egy ember azt állitá, hogy ő makacs gyomorbajától is a mézkura se­gélyével szabadult meg. A beteg reggel, este és ebéd után egy csésze forró tejben feloldott mézet ivott, ebéd után egy csésze mézes vizet, félóra múlva még egy teáskanál tiszta mézet s 4 hét alatt teljesen felgyógyult. A kanál. A kanálnak nagy múltja van, sok az őse és változatos a története. A divat s a kedvelés évszázadokon át művészi értékét növelte, ami az ősidők legczélszerübb tárgyainál nem gya­kori dolog. A kanál az ó-korban még nem volt ételesz­köz. A folyékony ételeknek, aminők a mi ét­rendünkön vannak, a régi kulturnépeknél nem igen jutott jelentékenyebb szer. Mindenki a kezével evett és ezért volt olyan nagy dolog a gyakori kézmosás. A kanál őse a kivájt fa­darab. Hosszú évszázadokon át továbbra is fából készítették a kanalat, melyet ritkán vál­tott fel a vas és az ezüst. A kézügyesség a fát faragással díszítette, de érc lett a fogója, melynek dísze, mint a középkor elején min­den művészi dolognak, tisztán egyházi volt: Ádám és Éva, mozzanatok Krisztus életéből, váltakoznak az apostolokkal és angyal fejek­kel. Nagyon érdekes gyűjteményei vannak az ilyen régi kanalaknak. Az egyik kanálnak majdnem áttetsző szarumeritőjén fafogó van az első emberpárral a tudás fája alatt; egymá­­sik úgynevezett apostol-kanál, amennyiben a fogóján apostolok szobrai látszanak. Abban az időben, melynek ez a két kanál a maradvá­nya, ez az éteszköz még nagy ritkaság volt és néhány évszázadon át még az marad. Csak jómódú és előkelő emberek házában található s a ház kincstárában a helye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom