Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-10-01 / 2. szám
EGYHÁZI ÉLET. 1916. október. T Október 31. (H.) Október 31-ike a reformáczió emléknapja, melyet a protestáns felekezetek mindenütt kegyelettel ünnepelnek meg. Mi rendszerint október utolsó vasárnapján, a mikor általában az uj bor elvételéért való hálaadásra az Urnák asztala is megtéríttetik, szoktuk megtartani a reformáczió emléknapját. 1517. október 31 -én Luther Márton, vittemberg-i (Németország) egyetemi tanár, az Ágoston rendi r. kath. szerzetes, meghallván, hogy Tetzel János, a dominikánusok főnöke a pápa engedelmével bűnbocsátó czédulákat árul, igen felháborodott lelkében a lélek-kufárságon és nem törődve a pápa engedelmével s a róm. kath. papsággal, melyhez ő is tartozott, 95 tételben a valódi bünbánatról, az Isten bűnbocsátó hatalmáról és kegyelméről szólva a bűnbocsátó czédulák ellen egy tiltakozást ragasztott ki a vártemplom ajtajára. Az eredmény magát Luthert is meglepte, mert olyan hatással volt fellépése, hogy alig két hét alatt az egész Németországban nemcsak ismerték az ő tételeit, hanem azokat igazaknak elfogadván, a bűnbocsátó czédulás papokat és szerzeteseket mindenünnen elűzték. A pápa követe erélyesen tiltakozott Luther tételei ellen s a pápa tekintélyére hivatkozott; Luther ezzel szemben a bibliát állította egyedüli tekintélynek a hit dolgaiban. A pápa Luthert kihallgatás nélkül elitéli s iratait kárhoztatja, mire Luther kijelentve, hegy a pápa is csak ember s csalódhatik, a zsinatra apellál. Közben szorgalmasan írja könyveit, melyekben az egyetemes papság és keresztyén szabadság elveit hirdeti s nyíltan kimondja, hogy a szentirás tanai szerint az egyháznak nincs szüksége látható főre, pápára, mert a Jézus az egyház láthatatlan feje, hirdeti félelem nélkül, hogy a papság erkölcsi fogságban tartja a népet s nem illik a német néphez, hogy tűrje a zsarnokságot. A pápa Luthert kirekeszti a r. kath. egyházból és átok alá veti, mi akkor azt jelentette, hogy bárki meggyilkolhatja őt, mert bűneit a pápa előre elengedte. Luther erre azzal válaszolt, hogy a pápai bullát és a r. kath. egyház törvénykönyvét a vár kapuja előtt nagy közönség jelenlétében nyilvánosan elégette. V. Károly császár Vorms-ba birodalmi gyűlést hivott egybe a vallási viták elintézésére s oda Luthert is megidézte. Luthert az ő barátai le akarták beszélni az oda menetelről, mert féltek attól, hogy elfogják s mint előbb Húsz Jánost, őt is elégetik; de Luther bátran és félelem nélkül ment a gyűlésbe s ott nyiltan kijelentette, hogy irataiból és az azokban tett állításaiból semmit sem von vissza, hacsak tévedését be nem bizonyitják. Erre azután, hosszas tárgyalás után, mialatt Luthert egyik hatalmas követője, Bölcs Frigyes szász választó-fejedelem, kastélyába vitte és ellenségeitől őriztette, a gyűlés Luthert birodalmi átok alá vetette. Luther, biztos helyen ellenségeitől, szorgalmasan dolgozott, lefordítva német nyelvre a bibliát, röpiratokat irt a fülbe-gyónás, a mise és a papnőtlenség ellen. Tanai hamar meghódították a népet s ő, elhagyván önkéntes fogságát, kezébe vette a reformált egyház szer vezését s mindhaláláig önfeláldozással küzdött az Ur Jézus anyaszentegyházáért. Ezeknek az eseményeknek az emlék-ünnepe október 31-ike; üljük meg hát e napot az ezekre való gondolkozással s hálaadással Istennek, hogy Luther által kivezette a keresztyén egyházat a pápaság babilóniai fogságából és a tudatlanság szolgaságából. És ne feledjük el, hogy a jövő esztendőben a reformácziónak 400 éves évfordulója következik; készüljünk arra, hogy ha Isten megtartja életünket, az egész protestáns világgal együtt igazán ünnepeljük. A Nyugati Egyházmegyének Clevelandban tartott gyűlésén egyik világi képviselő (sajnálom, hogy nevét nem tudom), azt indítványozta, hogy a reformáczió 400 éves évfordulóját mi, amerikai magyar reformátusok azzal üljük meg, hogy nyissuk meg a régóta tervezett “Amerikai Magyar Ref. Árvaház“at s hogy ezt megtehessük, adjon addig minden magyar református, ki Amerikában lakik, egy dollárt erre a czélra. Ezt az indítványt én is magamévá tettem s felhívom egyházaink elől járóit és minden híveit, hogy ezzel a jókedvű adakozással mutassuk meg Isten iránt való hálánkat az egyház reformálásának s ezzel a lelki szabadságnak áldásáért. Bizonyára megalakul előbb-utóbb egy bizottság e czélra, mely a befolyó adományokat kezeli s rendeltetési czéljára eljuttatja s meg lesz a mi szivünk vágya, lelkünk régi óhajtása, meg lesz 1917. okt. 31 -ikére az Amerikai Magyar Ref. Árvaház.
