Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-12-01 / 4. szám
EGYHÁZI ÉLET. 17-1916. Deczember. LECZKE XVIII. 1916. decz. 31. Jézus megkereszteitetése. (T.) Keresztelő János megrázó erővel hirdette Isten országának közeledését és kiméletlenül ostorozta az emberek gonoszságát, akiket megtérésre serkentett. Sokan megbánták bűneiket és megkeresztelkedtek a Jordán vizében. Jézus is elment a Jordán vizéhez és arra kérte Jánost, hogy keresztelje meg őt is. János vonakodott ezt megtenni, mert tudta, hogy ő még arra sem méltó, hogy Jézus saruinak szijját megoldja. Végre mégis engedett Jézus kívánságának s megkeresztelte őt. Ekkor megnyílt az ég, a honnan Isten lelke galamb alakjában leszállt Jézusra s eme szózat hallatszott: “Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” Jézus nem azért keresztelkedett meg mintha ő is érezte volna bűnösségét, mint a többi emberek. Hiszen ő Isten fia volt, tehát bünnélkül való. Jézus e keresztséggel jegyezte el magát annak a nagy tervnek: a megváltás isteni tervének, melyet végrehajtás végett az Atya reá bízott. E perctől fogva kezdte Jézus érezni küldetésének ama nagy jelentőségét, mely hivatva lesz a bűnös emberiséget Istennel kibékíteni. Amint Jézus megkeresztelése után Istenfiu ságának tudatára ébredt, nyomban feltámadt benne a kételkedés is: azaz kisértésbe esett. A Bibliában említett sátánt vagy más szóval ördögöt nem szabad úgy elképzelni, mintha az az emberen kívül álló, szabad szemmel látható valóság volna. Ilyen sátán, vagy ördög nem létezik. Az ember lelkében él a sátán, ami nem egyéb, mint a roszzra való hajlandóság. Jézust is az ilyen sátán kisértette meg a pusztában, mi kor az előtte megnyílt új munka fölött elmélkedett. Lelkében valami hang szólalt meg mondván: “Ha Isten fia vagy, változtasd e köveket kenyerekké.’’ Jézus már ekkor negyven napja éhezett s e kisértés a testhez szól s az éhségre hivatkozik, mint a melynek lecsilapitását Jézus e pillanatban legjobban óhajtá. De győzött a kisértésen mondván: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével.” Ezután a kisértő felvitte őt a templom tetejére, persze csak gondolatban, nem testben s azt kívánta tőle, hogy bizonyítsa be Istenfiuságát úgy, hogy vesse alá magát a mélységbe, mert ha csakugyan Isten fia, akkor nem eshetik semmi baja. E kisértés erős próbára teszi Jézusnak mindjobban ébredő istenfiúi öntudatát. De győz fölötte e szavakkal: “Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.” A harmadik kisértés volt még a legerősebb, mert ez a hiúságra, a nagyra vágyásra hivatkozik. Meg mutatja Jézusnak a kisértő, persze ezt is csak úgy gondolatban, az egész világ szépségét és dicsőségét, és ezt mind odaígéri neki, ha leborúl és imádja őt: azaz ha enged a világi gyönyör és dicsőség hívásának. Jézus igy felelt: Távozzál sátán; mert meg van Írva: “A te Uradat Istenedet imádd és csak ő neki szolgálj!" Ez azt jelenti, hogy kötelezettség, hűség és tisztelet egyedül csak Istent illet és senkit mást ezen a világon. Ezek után a kisértő el is hagyta Jézust és eljöttek az Isten angyalai és szolgáltak neki. A kisértés után Jézus nyomban megkezdette tanítói hivatalát. Bejárta az egész országot és hirdette az Isten országának evangyéliomát. Tanításait mindig igen sokan hallgatták. A sok közül azonban Jézus kiválasztott magának tizenkét férfiút, hogy azok az ő halála után tanítsák az embereket és megismertessék velők az Istent, mint szerető édes atyát, a Krisztust, mint a világ idvezitőjét és az Isten országát, mint a jó emberek örök lakóhelyét. A kiválasztott tanítványok ezek voltak: Péter, András, Jakab, János, Filep, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab az Alfeus fia, Simon, Taddéus és Judás Iskáriótes. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. Mit jelentett Jézusra nézve a megkeresztelkedés? Azt, hogy ő ez által messiási hivatásába mintegy beavattatott. Mit jelent ránk nézve a megkeresztelkedés? Azt, hogy ez által szüléink és keresztszüleink eljegyeznek bennünket Isten országának tagjaiúl. Mit jelent a keresztségben a vízzel való meghintés ? Azt, hogy valamint a viz elmossa a testnek szennyét, úgy Istennek kegyelme megtisztít bennünket bűneink szennyétől, ha ő benne igazán hiszünk. Elég-e nekünk a vízzel való keresztség ? Nem, mert az magában nem üdvözít; tűzzel és szentlélekkel is meg kell azért keresztelnünk, azaz szivünk teljességéből kell a Krisztuséi lennünk.
