Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-12-01 / 4. szám
EGYHÁZI ÉLET. 18-1910. Deczember. XIX. LECZKE. 1917 január 7. A hegyi beszéd. (Olvasandó Máté evangéliumának V., VI. és VII. részei.) (.H) Az Ur Jézus, hogy betöltse azt a hivatását, a mire Isten Öt rendelte, egész életében nem tett egyebet, mint azt, hogy bejárta Zsidó-országot és tanította az embereket azokra az igazságokra, a melyeknek követése által boldogok lehetnek. Egyszer, a mikor nagy sokaság gyűlt egybe, hogy Öt hallgassa, Jézus egy hegyre ment fel s onnan prédikált. Azért ezt a beszédét, a mely összes tanításai között egyben a legszebb is, rendesen hegyi beszédnek nevezzük. E beszédében Jézus arra a kérdésre ad először feleletet, hogy kik a boldogok és boldogoknak mondja nem azokat, a kiket az emberek az ő gazdagságuk miatt neveznek boldogoknak, hanem a szelídeket, a tiszta szivüeket és a békeségre igyekezőket, a lelki szegényeket, a sírokat és az irgalmasokat; mert, a mint mondja, ilyeneké a menyeknek országa. Azután az igazi felebaráti szeretetre tanít Jézus a hegyi beszédben, mikor mondja, hogy nem elég a törvény betűjének engedelmeskedni, hanem annak szellemét is be kell tölteni. Azt mondja azért: “A régieknek meg mondatott, hogy ne ölj, mert a ki öl, méltó az Ítéletre. Én pedig azt mondom, hogy a ki haragszik embertársára, méltó az Ítéletre. Szeressétek azért még a ti ellenségeiteket is és jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek", vagy a mint azt később mondja, "valamit akartok, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is azt cselekedj étek azokkal". És tanit a Jézus a hegyi beszédben imádkozni is, a mikor azt az imádságot mondja el, a mit mi a kezdő szavakról Miatyánk-nak nevezünk. Ebben az imában úgy szól az Istenhez, mint Atyához s megtanít minket is, hogy az Istenhez olyan szeretettel és bizalommal forduljunk, mint a gyermek az ő atyjához. Arra is tanította Jézus az őt hallgató sokaságot s tanit minket is, hogy a mikor imádkozunk, ne legyünk képmutatók és ne legyünk sok beszédüek se, mint a pogányok, kik azt hitték és hiszik ma is, hogy minél tovább imádkoznak, annál bizonyosabb, hogy az Isten meghallgatja őket. Tanit a Jézus a hegyi beszédben arra is, hogy miképen kell jót cselekedni. "Ne tudja a te bal kezed, hogy mit cselekszik a te jobb kezed", ezt mondja. Az élet szükségeiről pedig ezt mondja: “Ne aggodalmaskodjatok a felől, hogy mit egyetek, mit igyatok és mivel ruházkodjatok, mert jól tudja a ti menyei A- tyátok, hogy mi nélkül szűkölködtök." “Ne gyüjtsetek kincseket, melyeket a rozsda és moly megemésztenek, hanem gyüjtsetek lelki kincseket.” És végre azt köti Jézus szivünkre, hogy ne itélgessük embertársainkat, hanem lássuk meg, hogy mi vagyunk ítéletre méltók és értsük meg, hogy a miképen mi Ítélünk másokat, minket is úgy Ítélnek meg. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. Kik a boldogok? Nem azok, a kiket a világ tart boldogoknak, hanem azok, a kikről Jézus szól a hegyi beszédben: a szelídek, a tiszta szivüek és a békeséges emberek, továbbá az alázatosok, az igazságért szenvedő sirók és az irgalmas szivüek. Jézus tanítása szerint ki az Isten? Azt mondja Jézus, hogy az Isten nekünk Atyánk, mi az Ö gyermekei, tehát egymásnak testvérei vagyunk. Mi hát a mi kötelességünk? Kötelességünk, hogy Istent teljes szivünkből szeressük és ember-társainkat is úgy, mint magunkat; sőt szeretnünk kell még ellenségeinket is. Hogy imádkozzunk? Imádkozzunk szívből. Az imádságban Istennel beszélünk, azért akkor semmi egyébre ne gondoljunk. Ne imádkozzunk bő beszéddel s imáinkat ne számlálgassuk. Éljünk Isten törvénye szerint s akkor életünk minden napja imádság lesz. Imádkozzunk Istenbe vetett reménységgel és bizodalommal, jól tudván, hogy egyedül Ö tudja, mi szolgál javunkra. Milyenek ne legyünk? Ne esküdözzünk, ne haragudjunk, ne legyünk fösvények vagy zsugoriak, ne legyünk irigyek, se szigorúak az Ítélkezésben. “Gyümölcseikről ismeritek meg őket”, ¥ ¥ ¥
