Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1916-12-01 / 4. szám

egyházi élet. iŐÍ6. Deczember. ■-------14-XV. LECZKE. 1916. decz. 10. JOB. (Olvasandó Jób könyve). (H.) Bibliánknak első részében, az ó­­szövetségben egy igen szép történet van meg­írva egy emberről, a ki nemcsak a jó napok­ban, amikor öröme volt, hanem a gonosz na­pokban is, a mikor sok bánat és fájdalom érte, szerette az Istent. Ez az ember Jób. Jób gazdag ember volt, mert az Isten meg­áldotta őt az ő jóságáért; boldog ember is volt, mert szép családot, hü feleséget és hét fiat s három leányt adott neki az Isten; hatal­mas ember is volt, mert sok cselédje szolgált neki. Gazdagságában Jób nem feledkezett el az áldások adójáról, az Istenről; boldogságá­ban is hálával és áldozattal gondolt az Istenre, kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék; hatalmának és nagyságának tetőpont ján is érezte kicsinységét az Isten előtt. (Könnyű jónak lenni és Istent szeretni, ha gazdagok, boldogok és hatalmasok va­gyunk — ezt mondják az emberek.) Egyszer az Isten próbára tette Jóbot, hogy vájjon jó lesz-e akkor is, ha nem lesz gazdag, boldog és hatalmas. Megsemmisítette először gazdagságát, azután elvette szolgáit, végre pe­dig a halál által elszólitotta a gyermekeit is. A mikor az első rossz híreket neki elmondot­ták, csak hallgatott; a mikor gyermekei halá­lát meghallotta, ruháit megszakgatta és a föld­re borulva keservesen sirt. De ekkor sem esett kétségbe, sőt ezeket mondotta: Az Ur adta, az Ur vette el, áldott legyen az Ur neve. Azután elvette Isten a Jób egészségét s sebekkel borította be egész testét és nagy fáj­dalmakat bocsátott reá. A mikor pedig nagy fájdalmai miatt legjobban szenvedett, felesé­ge által kísértette meg? “Miért vagy jó és Is­tenfélő? Nem látod-é, hogy az Isten nem sze­ret? Átkozd meg az Istent s hallj meg!” mon­­dá neki felesége. De Jób ekkor is bizott az Istenben s ezt feleié az ő feleségének: “Ügy szólsz, mint egy a bolondok közül; ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat is miért ne ven­­nők el?" Akkor Isten Jóbhoz az ő barátait küldé, hogy azok megpróbálják hitében. Jób bará­tai a zsidók hite szerint meg voltak győződve arról, hogy Isten az igazakat megáldja, a go­noszokat pedig megbünteti; azért meg is mond ták Jóbnak, hogy nem hisznek az ő jóságá­ban, mert ha ő jó volna, Isten nem büntetné És képmutatónak csúfolták és gúnyolták Jó­bot az ő barátai; de Jób bizott az Istenben: békességgel tűrte szenvedéseit és reménység­gel várta a szabadulást. Az Isten, mikor látta, hogy Jób a szenve­dések között sem hagyta el Öt: megszabadí­totta a fájdalmaktól, vissza adta neki egész­ségét, gazdagságát s hatalmát és gyermekei­ben családi boldogságát. És megengedte ne­ki, hogy még sokáig éljen és örvendezzen ál­dásainak. (Ugy-e bár, Jób példája megmutatta, hogy jó maradhat valaki akkor is, a mikor se nem gazdag, se nem boldog, se nem hatal­mas? ) KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. Mire tanít Jób története? Jób története arra tanít, hogy életünk min den változásai között, akár boldogok vagyunk, akár szenvednünk kell, Istent el ne hagyjuk s kétségbe ne essünk; hanem bizzunk Benne, mint jó gyermek az ő szerető atyjában. Mit mond erre nézve szent könyvünk? A ki Istenben bízik, soha meg nem csa­latkozik. Megdorgálja Isten azt, a kit szeret. A kik Istent szeretik, azoknak mindenek javokra vannak. Igaz-e hát, a mit Jób barátai állítottak? Az, hogy az Isten a jó embert meg­áldja, a roszat pedig megbünteti, mindig igaz marad; de az, hogy a kit Isten megáldott, az jó, a kit pedig szenvedésekkel terhelt meg, az rósz: nem igaz. Az Isten gyakran próbára te­szi mind a jót, mind a gonoszát; a jót sokszor fájdalommal próbálja, a roszat pedig áldásá­val, hogy meglássa, vájjon a jó megmarad-e jónak, a gonosz nem lesz-e jó. Istennek utait ismerheti-e az ember? Senki sem ismerheti Isten utait, senki sem Ítélhet abból, hogy valaki boldog vagy szeren­csétlen. De ha nem is ismerjük Isten utait, csak azt tudjuk, hogy Ő a mi Atyánk: könnyű lesz megnyugodni az Ö akaratán. Ki adott példát az Isten akaratán való megnyugvásra ? Az Ür Jézus Krisztus, a ki a legnagyobb fájdalmak között, a kínos halál perczeiben is igy imádkozott: Legyen meg a te akaratod.

Next

/
Oldalképek
Tartalom