Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1916-12-01 / 4. szám

EGYHÁZI ÉLET. 12 1916. Deczember. Karácsonyi ünnepély. (B.) A karácsonyi ajándékosztogatás általánosan bevett szokás az egész keresztyén világban. Még a rideg üzleti alapokra fekte­tett vállalatok sem zárkóznak el ettől a szokás­tól s mint számos eset mutatja, ilyen alkalmak­kor munkásaikat is részesítik olyan ajándékok­ban, amikre külömben kötelezve nincsenek. Tagadhatatlan tény, hogy jól esik az embernek, ha akár kötelességének hűséges teljesítéséért jutalomképen, akár ragaszkodásának, szorgal­mának elismeréséül, vagy csak egyszerű meg­emlékezésül, a szeretet jeléül kap ajándékot va­lakitől. S a gyermek nem örül-e az ajándék­nak sokkal jobban, mint az ember? Ha tehát még ott is, ahol az anyagi érdek, az e világ szerint való nyereség, a földi kincs gyarapítása a legfőbb szempont, kedvesked­nek az embereknek az ajándékosztogatással, mennyivel inkább kell erre törekedni a vasár­napi iskolákban, hol a szeretetet hirdetjük és az önkéntes adakozásnak, a kényszerítés nélküli jócselekedetnek példáját akarjuk a gyerme­kek elé tárni nemcsak szóval, hanem tettel is, hogy lelki kincsekben gazdagodjanak s a jóté­konyság gyakorlására hajlandók legyenek. E- zek az ajándékok kedvessé teszik a vasárnapi iskolát a gyermekek előtt, erősebb összekötő kapcsot teremtenek a tanítók és a növendékek között, ami nagyon megkönnyíti a vallásos ne­velés munkáját. Minthogy pedig a szülőknek első rendű érdeke az, hogy a vasárnapi iskola ennek a feladatának megfeleljen, be fogják lát­ni, hogy a vasárnapi iskolai ajándékosztogatást nem teszi feleslegessé a családi körben lefolyt ajándékosztogatás. Tapasztalatból mondha­tom, hogy a szülők szívesen áldoznak erre a czélra, csak kérjük fel őket a segítségre. Ha a vas. iskolai pénztár állománya nem fedezné a költségeket: a karácsonyfának, az ajándék­­tárgyaknak, gyümölcsnek és a karácsonyi cso­­koládé-czukorkáknak beszerzésével járó kia­dásokat, pótolni fogja a hiányt a szülők adomá nya. Talán szükségtelen is megjegyeznem, hogy a kiadásokban a szertelenségig mennünk nem szabad. Tartsuk mindig szem előtt a he­lyi körülményeket. Feltétlenül kívánatosnak tartom azonban azt, hogy az ajándékok kiosztása ünnepély ke­retében történjék meg. Fel kell használnunk az alkalmat a karácsonyi ünnepek jelentőségé­nek felelevenítésére. Jusson eszünkbe, mikor ajándékot adunk vagy kapunk, hogy Isten a legnagyobb ajándékot adta nekünk az Ur Jé­zus világra hozatalával. Erre az ünnepélyre, melynek megtartását legczélszerübb ez évben talán decz. 24-ére, vasárnap délutánra vagy estére tennünk, hív­juk meg az egész gyülekezetét. Ha van tágas iskolahelyiségünk, helyezzük ott el egy cso­portban a gyermekeket és velők szemben a gyülekezetei. Olyan vasárnapi iskolák részére, ahol jobb műsor összeállításról gondoskodás nem történt, álljon itt mintának egy általános prog­ram-tervezet: 1. Krisztus Urunknak áldott születésén... (Vagy pedig más karácsonyi ének.) Éneklik a gyermekek a gyülekezettel. 2. Ima. Mondja a lelkész. 3. Kis vizsga az eddig átvett vas. isk. tananyagból. A gyermekek a feleletek közben egy-egy ide illő zsoltárt énekelnek. 4. Gyermek-szavalatok vagy egyéb al­kalmi gyermek-előadás, közben a Hozsánná­ból kiválasztott énekkel. 5. Alkalmi beszéd. Tartja a lelkész vagy a szuperintendens. 6. Ajándékok kiosztása, amit a vas. isk. tisztviselői végeznek. 7. 5 7. vagy 58. dics. 1. és 2. verse, mely alatt az ünnepély költségeire az adományok összeszedetnek. A fenti program-tervezeten természetesen a helyi körülményekhez képest kell változtat­ni. A vasárnapi iskola az egyház igazi vetemé­nyes kertje; ha azért azt akarjuk, hogy ker­tünkben ne dudvák nőj jenek s még a jó vete­­ményeket is kipusztitsák: gondos kezekkel gyomláljunk és öntözzünk ott. MAGYAR VASÁRNAPI ISKOLA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom