Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1916-12-01 / 4. szám

EGYHÁZI ÉLET. 9-1916. Deczember. és megzavarja a husvét megállapitását XIII. Gergely pápa azért 1582-ben, mikor az úgyne­vezett juliáni (Julius Caesar) időszámitás miatt, melynek éve hosszabb, mint a csillagá­szati év, már 1 0 nappal maradt el a húsvétot megállapító tavaszi napéj egyenlőség, elren­delte, hogy 1582 október 4-ike után október 1 5-ike legyen. Ez a Gergely féle időszámítás­nak, a melyről előbb szólottunk, kiindulási pontja. A Gergely-féle naptárt lassan mindenütt elfogadták a keresztyének, csak a görög katho­­likusok és görögkeletiek maradtak a juliáni vagy ó naptár mellett s igy ők ma már 1 3 nap­pal maradtak hátra, azaz 1 3 nappal később van az ő márczius 2 1 éjük, s igy húsvétjuk és pünkösdjük is, mint a miénk. (A mi husvétünk volt ápr. 23-án, az övék május 7-én). A keresztyének a Jézus születésétől szá­mítják az esztendőket. Jézus, mint azt a tudó­sok megállapították, Róma város építése után 747 évvel született, a régi keresztyének, illetve Dionysius Exigus apát (Kr. e. 532) megállapí­tása szerint s a hogy mi is számítunk, 75 3 év­vel. így tehát 6 évvel kevesebbet számítunk tulajdonképen, mint a mennyit Jézus születése után számítanunk kellene. Az élelmi szerek hamisitása. (H.) Szinte hihetelen, hogy a sok lelkiismeret­len élelmiszerszállitó mennyi lelketlenséggel fáradozik, tisztán nyerészkedési vágyból, em­bertársainak a megrontásán, mintha nem pusz­títaná, rombolná már úgyis eléggé a sok ba­cillus az emberi szervezetet. Hiába, az ember a legnagyobb ellensége az embernek és ebben az esetben még a bacillusnál is jobban kell tartani tőle, mert ennek a hatását ismerjük, előre látjuk, és sok esetben ártatlanná tehet­jük. Az ember ennél sokkal alattomosabb. Azt, amit ő elront, nem igen lehet egyköny­­nyen megállapítani sem a szaglásunk, sem a lá­tásunk, de még az ízlésünk segítségével sem. Ellenkezőleg: az élelmiszerhamisitó éppen en nek a három érzékünknek a megtévesztésén igyekszik, hogy igy éppen semmi nyoma se le­gyen a vétségnek. Némelyek a keresett cik­kek külsejét utánozva adják a vevőközönség tapasztalatlanabbjának a kezébe a mindenféle hamisítványt. Mások még ennél is merészeb­bek. Fölhasználják az eredeti csomagolást és megtöltik értéktelen áruval; elrejtik a mérle­get úgy, hogy senki sem látja, mit, hogyan mérnek; a vajba annyi vizet dagasztanak, hogy a vaj súlya jelentékenyen növekedik azzal. A középkorban rettenetesen büntették a hamisítókat és igy például 1456-ban két fran­cia kereskedőt, a ki sáfrányt hamisított, az áru­jával együtt máglyára vetették; egy asszonyt, a ki a hamisításban segédkezett, elevenen el­temették; 1459-ben egy német polgárnak, a ki a bort megkeresztelte, “különös kegyképen’ csak a két fülét vágták le. Ez túlságosan bar­bár büntetés, de tekintettel arra, hogy nagyon sok betegségnek a meghamisított élelmiszer az oka, ma is súlyosabb büntetést kellene a hami­sítókra kiszabni. Amerikában nagy mértékben folyik min­den. Az élelmiszerhamisitások tekintetében sincs kivétel. Itt mindent hamisítanak és hogy milyen módon, annak példáját adhatja az aláb­bi tapasztalás. Az élelmiszert igy hamisitják: Kenyeret: timsóval, vörösrézszulfáttal, burgonyával. Va­jat: vörösrézzel, állat- vagy növényzsirral, sók­kal, keményítővel. Konzervféléket: vörösréz­sókkal, ólommal. Kakaót és csokoládét: vas­­oxiddal, festékanyaggal, faggyúval és zsírral, liszttel, keményítővel, földdel. Mustárt: ólom­­kromattal, szulfáttal, liszttel, keményítővel. Gyümölcsízt és kocsonyát: mesterséges esszen­ciákkal, alma- és répapéppel, zselatinnal, ani­­linnal, szalicillal, szakharinnal. Uborkát: tim­sóval és kékkővel. Czukrot: ólom- és cinksó­val, gipszszel, márványporral, rizszsel, liszt­tel. Teát: gipszszel, porcellánfölddel, égetett cukorral, vízzel. Lisztet: timsóval és gipszszel. Mézet: cukorral, parafinnal és szakharinnal. Zsírt: timsóval, marómészszel, keményítővel, lenmagolajjal, stearinnal stb. Az Egyesült Államokban a hamisítatlan élelmiszer és ital valósággal ritkaság. Szinte megdöbbenéssel olvassuk McCumber szenátor jelentését, mely szerint az Egyesült Államok­ban évenként három milliard dollárt költenek hamisított élelmiszerekre. Ennyire mi magya­rok még nem vagyunk, de a mi kamaránkban is nagyon sok dolog van, a mi nem odavaló, a nélkül, hogy erről sejtelmünk volna. Néha a legfösvényebb ember se fukar a be­széddel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom