Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-12-01 / 4. szám
EGYHÁZI ÉLET. Í9ié. Deozembei1. ISMERETTERJESZTŐ RÉSZ. Időszámifás. (H.) Az idő egyenletes futásában ugyan nincsenek szakaszok és megállóhelyek, mert az olyan, mint egy végtelen hosszú egyenes fonal, melynek se kezdete, se vége nincs, mégis az ember, hogy az ő véges életében valamihez fogódzani és számítani tudjon, különböző szakaszokat vett fel az időben. A legáltalánosabban elfogadott szakasz az időnek az a része, a mely alatt a föld a nap körül való útját befutja, a melyet csillagászati évnek neveztek el a tudósok. Ez az idő azonban, a különféle kiindulási pontok szerint, különböző. Az egyenlítő alatt az úgynevezett tropikus csillagászati év 365 nap és 5 óra 48 perez és 46 másodpercz. A csillag év ennél nagyobb, a hold év pedig kisebb. XIII. Gergely pápa, ki a különböző időszámításokba rendet akart hozni, Lilius Alajos csillagász ajánlatára 365 nap, 5 óra 49 perez és 16 másodperezben állapitotta meg az év hosszát. Minthogy azonban a gyakorlati életben az úgynevezett polgári év szerint, vagyis a csillagászati évben foglalt egész napok szerint számíthatunk, a polgári év hossza 365 nap és minden negyedik esztendőben, mikor a fenmaradt órák, perczek és másodperczek egy egész napot tesznek ki, a polgári év hossza 366 nap. Ez az év szökő évnek neveztetik. Minthogy azonban igy minden 4-ik esztendőben valamivel többet számítunk és ez a többlet körülbelül 400 év alatt már három napot tesz ki, azért a százas évek közül csak minden 400-ik a szökő év. így történt, hogy az 1900-ik év nem volt szökő év. A külömböző népek kezdettől fogva különböző időszámítással éltek s ma sincs a földön egyféle időszámítás. A hinduknál többféle időszámítás volt divatban. Náluk egy év az istennek egy napja és egy éje volt és 360 emberi év volt az istenek éve. Általában a hold járása szerint 1 2 holdnappal számítottak és minden harmadik évben egy hónappal hosszabb volt évük. Az egyiptombeliek 365 napos évet számítottak, melyben 12 harmincz napos hónap és öt kiegészítő nap volt. Az egyiptombeliektől származik a h,ét napból álló hét. A babiloniak és persák előbb igen hiányos hold-év szerint számítottak, később Dselal Eddi sah nyolez csillagász ajánlatára az évet 365 nap, 5 óra, 48 perez és 48 másodperezben állapitotta meg s attól kezdve az év 365 napból, minden negyedik pedig 366 napból állott az ő időszámításukban. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a persák igen kitűnő csillagászok voltak. A zsidók korán ismerték a hetet, évük 12 hold-napból állót, mely 6-féle volt: 353, 354, 355, 383, 384 és 385 napos évük. Az időszámítás kezdete, a mint azt Hillél rabbi Krisztus születése után 358-ban megállapította, a világteremtés, ideje mely szerintük, Krisztus születés előtt 3760 évvel történt. így a zsidók ez éve az 5677-ik a világ teremtése után. A görögök és hold-év szerint számítottak és négy évenként egy 30 napos szökő hónappal többet vettek egy évnek. Később ezen még valamit javítottak. A görögök nem ismerték a hetet, hanem a 30 napos hónapban három-dekad-ot (10 nap) vettek fel. A rómaiak Numa Pompilius alatt (Kr. e. 717) 355 napos 12 hónapból való évet fogadtak el és minden második évben febr. 23-ika után egy 23 napos szökő hónappal számítottak többet. A rómaiak éveiket Róma város építésétől (Kr. e. 753) kezdették. Az ilyen időszámítás miatt Kr. e. 47-ben már 67 nappal maradtak el a csillagászati tropikus évtől, azért Julius Caesar elrendelte Sosigenes hires egyiptomi csillagász javaslatára, hogy ezután 365 napból álljon az esztendő és minden 4-ik év 366 napos szökő év legyen. Azonban az ilyen 365 és (4 napos közönséges polgári év és a csillagászati év, azaz 365 nap, 5 óra, 48 perez és 46 másodpercz, között minden évben I 1 perez és 14 másodpercz a különbség s ez a különbség minden I 29 esztendőben egy napot tesz ki. így a tavaszi napéj egyenlőség, melyet a niceai zsinat (Kr. e. 325) a husvét pontos megállapitása miatt márczius 2 1 -ikére tett, valóban egy nappal korábban esik minden 129-ik esztendőben
