Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-09-01 / 1. szám
EGYHÁZI ÉLET. II. leczke. 1916. szept. 10. AZ ELSŐ PÁR EMBER ESETE. (Olvasandó a Mózes első könyvének harmadik része.) (H.) Isten az első ember-párt a föld legszebb részében, az Éden kertjében helyezte el; ezt a szép helyet a melyben nevelt mindenféle fákat és virágokat, adta nekik lakó helyül. Az Éden kertjében bőven volt sokféle enni való, a mikkel táplálhatták magokat Ádám és Éva, mert Isten megengedte azt nekik. Meg akarván azonban Isten próbálni az Ö első gyermekeinek engedelmességét, azt parancsolta nekik, hogy a jó és gonosz tudásának fájáról gyümölcsöt ne egyenek, mert akkor meg kell halmok. Ádám és Éva szeretettel gondoltak a jó Istenre, a ki, mint jó atya az ő gyermekeiről, mindenekben gondot viselt reájok; azért e szeretettől vezéreltetve engedelmeskedtek az Ö parancsolatának és nem ettek a tiltott gyümölcsből. Boldogog is voltak addig. Később azonban, mint balgatag gyermekek, azt hívén, hogy Isten nem látja őket, ha esznek is a tiltott fa gyümölcséből, Éva unszolására mindketten ettek abból s ezzel, minthogy áthágták Isten parancsolatát, magokat büntetésre méltóvá tették. Isten látta, hogy mit cselekedtek az Ö gyermekei, azért megbüntette őket: kikergette az Éden kertjéből, a boldogság hazájából a világba, hol már ezután a magok verejtékes munkája árán szerezhették meg mindennapi kenyeröket s testöknek ruházatát is. De Isten még a büntetésben sem tagadta meg az O gyermekei iránt való szeretetét: Látta, hogy az ember nem tudja megbecsülni az élet javait, melyeket ingyen adott neki, azért büntetésképen munkára kényszeríti, hogy igy a mit ezután munkájával keres meg, azt azután jobban megbecsülje. Azért a munka bár büntetésül adatott, de Isten szeretete által áldás lesz abból az emberen, mert megtanít az Isten áldásainak megbecsülésére. Azonban Isten nem hagyta vigasztalás nélkül a bűnös embereket, hanem megígérte, hogy elküldi nekik a szabaditót, a ki megváltja őket a bűnből és a haláltól, mely a bűn zsoldja, vagyis a bűnért való fizetség. A bűnbe esés előtt ugyanis az első pár ember ártatlan és halhatatlan volt, a milyennek Isten teremtette 12—---- 1916. szeptember. őket. Most pedig a bűn által elveszítették ártatlanságukat s e miatt halandókká lettek, azaz Isten elvégezte, hogy a bűn miatt az emberek egyszer meghaljanak. De ebben a büntetésben is ott van Isten szeretete, mert azt akarja Ő, hogy a kik a bűn utján tőle elszakadtak, a halál utján Hozzá vissza jussanak. Az első ember-pár esete, a miként azt Mózes könyve leírja, a bűn keletkezését és a halál okát akarja megmagyarázni nekünk, bölcs embereknek, kik a mi bölcsességünkkel ugyan kérkedünk, de sokra azzal az ilyen kérdéseknél nem megyünk. Honnan van a bűn? Mert ismerjük, hogy mi a jó és mi a rósz s nem a jót cselckedjük, hanem a roszat, mert bennünk van a roszra való hajlandóság. Ezt a roszra való hajlandóságot Mózes történetében a kígyó jelképezi. A halál oka pedig, mint a biblia mcndja, az, hogy porból lettünk, azért kell porrá lennünk, vagyis azért lesz vége földi életünknek, mert kezdete is volt annak: a minek pedig kezdete van, vége is kell legyen annak. * * * “Elvégeztetett dolog, hogy az emberek egyszer meghalljanak”—mondja szent könyvünk, a biblia. * * * Kiktől származtak az emberek? Minden ember az első pár bűnös embertől származott, tehát bűnösök minden emberek, mert ezt már ős-szülőiktől, az első pár embertől testükkel örökölik (eredendő bűn). Ha minden ember az első ember-pártól származik, mi következik ebből? Az, hogy az emberek egymásnak vérrokonai, bárha arezuk színében, nyelvükben és szó kásáikban különböznek is egymástól. Mi a bűn következménye ? Miképen a feldobott kő leesik, úgy következik a bűn után a büntetés, mert ez az Isten igazságos törvénye. Mégis elkerülhetjük-e a bűn büntetését? Ha a feldobott kő elöl fedél alá húzódunk, nem esik reánk az; ha bűneinket megbánjuk, azokat elhagyjuk és ezután Isten gyermekeihez illően élünk: akkor bűneinket Isten megbocsátja s büntetésünket elengedi. Ki mutatja meg nekünk a megtérés útját? Ez a Szabadító, kit Isten az első emberpárnak megígért és később meg is adott: a Jézus Krisztus, az emberiség megváltója.
