Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-09-01 / 1. szám
Egyházi élet. 1916. szeptember. 13 III. leczke. 1916. szept. 17. KAIN ÉS ÁBEL. (Olvasandó Mózes első könyvének negyedik része). (H.) Ádámnak és Évának két fiút adott az Isten, hogy akik elveszítették a boldogság Éden kertjét, a családi életben és a gyermekek által találjanak örömet az egymás iránt való szeretet utján. Az idősebb fiú volt Kain, az ifjabb pedig Ábel. Minekutánna a gondos édes apa és a szerető édes anya nagy küzdelmek között felnevelték gyermekeiket, Kain szántó-vető ember lett, Ábel pedig juhoknak pásztora. Káinból rossz lelkű ember lett, mert lelkét a durva testi foglalkozás között elhanyagolta; Ábel pedig szelíd és Istenfélő ember volt, mert lelkét többre becsülte juharnál, vagy a saját testénél. Mindketten hittek az Istenben, mert szüleik úgy nevelték hogy az Istent megismerjék és szeressék. Kain is és Ábel is azt hitték, hogy nekik Isten iránt való szeretetöket valamiképen külsőleg, ajándékok adása által is meg kell mutatniok. Építettek azért, kiki magának, oltárt, vagyis egy kő-emelvényt, hogy azon égő áldozatot mutassanak be Istennek s azzal kedveskedjenek Neki. Kain szántóvető ember, vagyis földmives volt, azért ő az ő gabonájának vetéséből áldozott; learatot egy csomó gabonát, azt csomóba kötötte és feltette az ő oltárára és meggyújtotta, hogy az áldozat füstje kedves illata legyen Isten nek. Ábel pásztor volt, juhokat őrzött, azért ő az ő legszebb juhai közül egyet megfogott, azt megölte az oltáron s tüzet rakott körülötte, hogy ő is kedveskedjék jó áldozattal Istenének. Kain áldozatának füstje elterült a földön, a miből ő azt magyarázta ki magának, hogy az Isten őt nem szereti, mert az ő áldozatának füstje nem kedves Előtte. Ábel áldozatának füstje pedig magasra felszállott, a miből Kain ismét azt okoskodta ki, hogy Ábelt az Isten szereti. Megharaguvék azért az ő testvérére, Ábelre, a ki pedig, szegény, nem vétett bátyja ellen. Kain haraggal járt-kelt s a mikor egyszer együtt volt Ábellel a mezőn, egy fa-doronggal leütötte testvérét minden szó nélkül, hogy igy álljon bosszút az ártatlanon, kinek áldozatát az Isten kedvesen fogadta. Ábel, testvérének kezétől halt meg; Kain volt az első testvér-gyilkos. De a bűn után itt is elkövetkezett a büntetés; mert Kain mindjárt tudatára ébredt nagy bűnének, háborgatta is őt e miatt lelkismerete. Sokáig szenvedhetett a bűnös Kain, távol az ő szüleitől, kiknek bizonyára nem dicsekedett el tettével, meszsze az erdőkben élve; mig egyszer, a mikor Isten szava, lelkiismerete, ismét kérdőre vonta bűne miatt,a mai bűnös emberek szokása szerint (Nem Káintól tanulták?) ő is igy felelt meg magának: ‘‘Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” kímélnem kell-e hát ezután is az én ellenségemet s nem jobb-e, hogy ha én ölöm meg őt, mintsem hogy ő gyilkoljon meg engemet? Káinból nem a szeretet, hanem a gyülölség és önzés beszélt, a gyülölség vitte testvérgyilkos ságra is. Isten azonban méltóan megbüntette lelkiismerete örökös háborgásával, a mit meg is érdemelt. * * * “A ki gyűlöli atyjafiát,gyilkos az” (uj-szövetségi biblia.) * * * Melyik a legelső és legnagyobb parancsolat? Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szivedből, teljeseiméből, és minden erődből. Hát a második parancsolat hogy vaui ? Szeressed a te felebarátodat, mint magadat. Jézus mit tanított Istenről? Isten a mi Atyánk. Ha Isten Atyánk, mi miéi vagyunk Neki? Mi mindnyájan Istennek gyermekei vagyunk. Ha mi Isten gyermekei vagyunk, egymásnak kiéi? Mi mindnyájan egymás testvérei vagyunk. Ha egymás testvérei vagyunk, mi illik hozzánk? Szeressük egymást, mint jó testvérek; ne gyűlölködjünk, ne ellenségeskedjünk egymással, mert ez nem illik Isten gyermekeihez; még a mi ellenségeinket is szeressük. Mit parancsol Isten VI. parancsolata? Ne ölj I Eiég-e ezt a parancsolatot szószerint betölteni? Nem elég az, ha mi nem öljük meg a mi embertársunk testét; akkor is áthágjuk e parancsolatot, ha gyalázunk másokat. Mit mond erre nézve János apostol, az Ur Jézus tanítványa? “A ki gyűlöli atyjafiát, gyilkos az.”
