Egyházi Híradó, 2001 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2001-01-01 / 1. szám
16. oldal Egyházi Híradó Annyira meghatódik, hogy ezt az örömét megosztja a többi vámszedövel és bűnössel is. Ezt az örömöt nem lehet meg nem osztani másokkal! Mert aki egyszer találkozik Úr Jézussal, akit egyszer Jézus valóban befogadott és aki Öt befogadhatta, erről beszélni kell, ezt el kell mondani! így lesz az ember misszionárius, igehirdető szájjal, szívvel, cselekedetekkel! Ez az ember már nem Lévi az összekuszálódott és körmönfont életével, hanem Máté, az Isten ajándéka a többi ember számára, mert Öt viszi hozzájuk, a szívükbe, a lelkűkbe, hogy azok is megváltozzanak. Ezt a drága ajándékot nem lehet ünzö módon megtartani a magunk számára, ebből részesedni kell másnak is, hogy az Élet Vize áradjon. Most már Máté, Jézus hívó szavára azonnal elhagyja eddigi foglalkozását és csatlakozik az Úrhoz. Otthagy mindent ami az eddigi életet, megélhetést jelentette számára, mert döntött Krisztus mellett. Ő már tanítvány, aki az Isten ajándékaként szolgálja Urát. Nem érdekli a múlt, ö már küldetése betöltésére gondolva lépked az Isten-Fia nyomdokában, hogy ajándék legyen másoknak. De visz magával mégis valamit, amit a múltból hoz: a tudását. Eddig vámcédulákat írt, most már evangéliumot. Eddig embereket fosztott meg pénzétől, megelégedettségétől, most tudománya által embereket tesz boldoggá, mert ez a feladata. Jézusnak szüksége van arra, amit tudsz! Ö minden tálentumodat, minden értékedet fel akarja használni a szolgálatban, amid van. Te mit tudsz felajánlani a régi életedből Neki? Mi az amit hoztál a szolgálatba ami alkalmassá tesz arra, hogy hűséges presbiter és Isten ajándéka légy egyházadnak, az embereknek? Mi az, ami téged Léviböl Mátévá alakíthat át Isten Szentlelke által? A kérdés a szívedhez szól, válaszolj rá jó lelkiismereted szerint, mert Ö most is megáll melletted, leül közénk, konferenciánk Őáltala közösség, életed, szolgálatod csak Őáltala ajándék! Akit Krisztus megérintett, akivel Ö közösséget vállal, annak az élete megváltozik. Ezzel a megváltozott élettel szolgáljuk tovább Istenünket egyházunkban! Ámen. * * * PRESBITEREK: A presbiterek idősebb emberek és mintegy szenátorai és atyjai a gyülekezetnek és azt üdvös tanácsaikkal igazgatják. (Második Helvét Hitvallás: 165.oldal) AZ IMÁDKOZÁSRÓL Heidelbergi Káté: 116. Kérdés: Miért szükséges a keresztyén embernek imádkozni? Felelet: Azért, mert ez a legfőbb része annak a háladatosságnak, amelyet Isten tőlünk kíván. Továbbá, mert Isten az O kegyelmét és Szentleikét csakis azokkal közli, akik ezt Őtőle őszinte fohászkodásban szüntelenül kérik és ezért neki hálát adnak. Túrmezei Erzsébet AHOGY LEHET! Névtelen. Csak azt tudom, hogy hittek, s hogy Jézus elé egy halálra vált gutaütöttet vittek. Beleütköztek testbe-vérbe, kőbe, sokaságba, falakba, háztetőbe, de nem tört meg a bátor lendület! Ha ajtón nem, hát a tetőn keresztül, de odavitték Jézus elé betegüket Nem hátráltak meg és a béna járt! Négy vándorló szempár tekint felém az évezredes messzeségen át. Segítségért sikoltó testvérekkel, van az utam lépten-nyomon tele, akiket vinni kellene, Jézushoz vinni! S megállítanak emberek, zárt ajtók, kemény falak. Mégse szabad megállni! Hova lett az a tetőbontó hit, szeretet? Ki ment fel, ha végezetlen marad a szent, örök, egyetlen feladat: Jézushoz vinni az embereket? Fel! A tetőn át is! Ahogy lehet! Keresztültörve hittel mindenen, ahogy a négy áldott névtelen! * * * * Támasz az Ur munkásai számára "Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről a másik amarról..." (2Móz. 17,12) Rendkívül szükséges és hasznos dolog foglalkoznunk Mózes kezeivel, hogy hogyan használta egész életen át őket. Kezei tevékeny kezek voltak. És mint minden kéz, amely tevékeny, időnként elnehezült. Ezért minden "Józsuénak", aki a völgyben harcol, és minden "Mózesnek", aki a hegytetőn könyörög a harcolókért, szükséges lenne olyan emberekre, mint Áron és Húr, akik támogatják és erősítik őket. Szerte ezen a világon - és a mi helyi gyülekezetünkben is - vannak Istennek munkásai, és ezeknek a munkásoknak - akármilyen szorgalmasak is - időnként elnehezülnek a "kezeik". És mit teszünk mi a támogatásukra? Tegyük meg, hogy akár egy telefonhívással, akár egy levéllel, akár egy kis ajándékkal, de főleg imádsággal bátorítsuk őket. Ne halogassuk ezt a lehetőséget, tegyük még ma!
