Egyházi Híradó, 1991 (27. évfolyam, 1-2. szám)
1991-11-01 / 2. szám
^«í=Hegyházi llhiradtó 1991 November-December 7. Oldal Az egyházunk kebelében működő 17-es számú Könyves Kálmán cserkész csapat, valójában első alkalommal mutatkozott be gyülekezetünknek. A cserkészvezetők és fiatalok a tíz cserkésztörvény alapján állították össze bizonyságtételüket, illusztrációként cserkészaktívitásukról készített diapozitíveket vetítettek, a zenei aláfestést Cser László zongoraművész szolgáltatta. BEVONULÁS A CSAPATZÁSZLÓKKAL Remek megoldást választottak, amint a törvények egyenkénti ismertetése alatt egy mécses kigyűladt majd elaludt. MEGJÖTT A MIKULÁS A közösen elmondott befejező Sík Sándor: Acélember című verse, tökéletesen szimbolizálta a vállalkozást, helytállást, a jövendő ígéretét hordozó íge üzenetét. Istentisztelet után a cserkész szülők, ízletes ebédet szolgáltak fel. Ezen a napon az apróságok sem maradtak ki az eseményekből. A Mikulás teljes díszben zsákjából osztogatta, a kis ajándékcsomagokat a csepp lúrkók örömére. Gyerekek, szülők, nagyszülők együtt örvendeztek és úgy éreztük érdemes volt az alkalmat megrendezni, sőt a jövőben hagyománnyá tenni. A 17-ES SZÁMÚ CSERKÉSZ CSAPAT TÖRTÉNETE A 17-es cserkész csapatot 1963 január 6-án indította útjára a Magyar Cserkész Szövetségtől kapott csapatigazolás. Magának a cserkészetnek megértéséhez, különösen azoknak, akik keveset tudnak róla, szükséges némi történelmi hátteret nyújtani. A cserkészetet egy angol főúr alapította, nevezetesen Lord Baden- Powell of Gilwell. Valójában a cserkészet kezdetét az első cserkésztábortól tartjuk nyilván, amelyet, 1907-ben a Brownsea Islandon rendeztek meg. Az alapötletet az angol-búr háború tapasztalataiból kölcsönözte. Ott, annakidején, fiatal fiúkat küldött ki felderítő szolgálatra, s a fiatalok a feladatokat várakozáson felül oldották meg. Feltűnt neki a fiatalok nagyfokú lelkesedése, és úgy gondolta, hogy ezt a hozzáállást másféle módon is érdemes lenne hasznosítani. A háború befejeztével, visszatért a polgári életbe és azonnal neki látott tervének gyakorlati megvaló-sításához. (folytatása következik) Varga Péter cs.t., parancsnokhelyettes. MENEKÜLT KARÁCSONY A tág halár most tiszta bársony, selyem lepel a téli ég, lelkűnkben lágyan mint az álom kibomlik fénylőn a karácsony és csillogtatja száz színét. Fenyők és gyertyák lenge fénye és béke, béke, ringató. Csak mélyen fáj a múlt veszélye, hogy szétszóródunk száz vidékre, hogy ránk nem otthon hull a hó. Fenyők és gyertyák lenge lángja, szívünkön béke ringató s áhítattal a múltba szállva emlékszünk Pestre, jó anyánkra s künn egyre szállong, hull a hó. Emlékek...béke...és az álom körülfon, hangja bíztató.' egyszer majd otthon lesz karácsony, a táj fehér lesz, tiszta bársony és lágy pelyhekben hull a hó; fenyők és gyertyák lenge fénye és béke, béke ringató, az unokáink tág szemébe’ áhítat s szívünk lágy zenéje csilingel és künn hull a hó... Fenyők és gyertyák lenge lángja; szemünkön könnyfelhő fut át. Egyszer...majd otthon...fájva, vágyva válunk a megváltó csodára és messze száll az ifjúság. Kannás Alajos "MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA..." 1871 tavaszán egy fiatalember 18 szót olvasott egy könyvben, amelyek meghatározták a jövőjét. Gyakorló medikus volt a montreali közkorházban, aki azon idegeskedett, hogy átmegy-e az államvizsgán, hogy mit fog utánna csinálni, hová kerül, lesz-e praxisa, meg fog-e élni. A 18 szó, amelyet a fiatal orvos olvasott, nemzedéke leghíresebb orvosává tette. Ő szervezte meg a világhírű Johns Hopkins orvosegyetemet. Az oxfordi egyetemen az orvostudomány Regius professzora lett - ez a legnagyobb dicsőség, amelyet a brit birodalomban orvos elérhet. A király lovaggá ütötte. Halála után két hatalmas kötetben lehetett csak megírni az életrajzát. Sir William Osler volt. És íme a 18 szó, amelyeket 1871 tavaszán olvasott Thomas Carlyle egy írásából , melyek segítségével aggódás nélkül tudta leélni az életét: "NEM AZ A FONTOS, HOGY MEGLÁSSUK, AMI TÁVOL KÖDBE VÉSZ, HANEM HOGY MEGCSELEKEDJÜK, AMI MOST ELŐTTÜNK ÁLL." Negyvenkét évvel később a Yale egyetem kertjében, egy tavaszi estén Sir William Osler, beszédet intézett az egyetem diákjaihoz és elmondta nekik, hogy állítólag a hozzá hasonló embereknek, és neki is, aki négy egyetemen tanított, és írt egy népszerű könyvet, "különleges agyuk van". Kijelentette, hogy nem igaz. Szerinte közeli barátai tisztában vannak vele, hogy képességei "igencsak közepes szín-vonalúak". Akkor mi volt sikereinek titka?
