AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Földváry Miklós István: A középkori Magyarország ordináriuskönyvei

Földváry Miklós István megjelenik a két, előzőleg tárgyalt szövegből ismert, jellegzetesnek ítélt címadás variánsa: a rubricella. Az Egri ordináriuskönyv következetesen, de az Esztergominál kevésbé kifejtetten, a szerkönyvekre többet hivatkozva adja meg az egyes napok tételsorát. A műfajra jellemző módon kimerítően foglalkozik direktoriális kérdésekkel, de e tekintetben egyedi vonása, hogy rangjuk szerint osztályozza az ünnepeket, míg az esztergomi ordináriusokban az ünnephierarchiára utaló terminusok igen ritkák. Legfőbb érdekessége, hogy az esztergomi rubrikákban nem tapasztalt részletességgel tárgyalja a székesegyházi rítus drámai oldalát. Az általa megőrzött ceremoniális adatok két jellegzetes csoportba sorolhatók. Egyrészt közli a nagy, rendhagyó szertartásokkal kísért ünnepek hagyományos ordóit, amelyek között ott van néhány, a XVI. századra már a pontifikálékba vagy a rituálékba visszaszorult rítus, így a búzaszentelő vagy a vezeklők visszafogadása is.

88 E zsolozsmán és misén kívül eső mozzanatok azonban csak azért kaphatnak helyet a különben kötött szerkezetű forrásban, mert szigorúan illeszkednek az évkor egy-egy pontjához, sőt a zsolozsma és a mise által meghatározott napirendhez. Másrészt megfigyelhető, hogy az adott nap leírásának kezdetén az ordinárius szinte töretlen rendszerességgel kitér a liturgikus színre, valamint az istentisztelet vezetőinek méltóságára, számára és öltözetére. A liturgikus szereposztás kérdése végighúzódik a szövegen; jóllehet a székesegyházi konszuetúdókkal való rokonsága ez utóbbiak jellegzetes szerkezeti elemeinek híján nem mutatható ki,

89 föltűnő beágyazottsága a káptalan és a székesegyházi iskola viszonyai közé. Kevésbé következetesen, de érvényre jut a szerkesztő liturgiamagyarázó érdeklődése is. Gyakran hivatkozik a Rationale-ra,

9i> és egy-egy rubrika indoklásakor megesik, hogy az allegorézisből ismert analógiás gondolkodást követi. Jellegzetes betoldás vagy függelék a könyvben az egész év verzikulusainak teljes szöveggel való közlése.

91 A zsolozsmában szokásos párversek döntő többsége a zsoltárokból, és más része is közismert szövegekből származik, ezért a szerkönyvek csak a legritkább esetben írják ki azokat in extenso. A verzikulusok két félversének metszete és terjedelme azonban ingadozhat,

92 és egyébként is hasznos, ha legalább egy segédkönyvben rögzítve van ez az egyszerű, de nélkülözheteden tételtípus. 88 Ordo in introductione pxnitentium: OAgr 54—56. (Qu/H6/f5), Ordo in consecratione segetum: OAgr 102. (Marc.ev.). 89 Ilyenek lennének pl. a tartalomjegyzék és a szolgálattevők szerint elrendezett bevezető fejezetek. 90 DAVRIL, Anselme, THIBODEAU, Timothy M, Guillelmi Duranti Rationale divinorum offiáorum

b I—III, Turnhout, 1995-2000. (Corpus Christianoram. Continuatio mediaevalis, 140 ?-A-B). 91 OAgr 85-87. (sequuntur versiculi). 92 Pl. a metszet térhet el a karácsonyi vigília verzikulusánál: Tamquam sponsus Dominus / Procedens de thalamo suo vagy Tamquam sponsus Dominus precedens / De thalamo suo (BStr <-• OAgr). Példák a különböző terjedelemre a húsvét-köznapi vesperásból és a vértanúk zsolozsmájából: Mane nobiscum Domine alleluia j Quoniam advesperasát (inclinata est iam dies) alleluia (BStr <-» OStr), ill. Iustus ut pálma florebit / Sicut cédrus Lbani multiplicabitur (in domo Domini) ßNStr <-» OAgr). 60