AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

III. Könyv- és irodalomtörténet - Bíbor Máté János: A kéziratos és nyomtatott könyv

A kéziratos és a nyomtatott könyv könnyítette az értelmezést. A néma olvasás jóval gyorsabb ezeknél, ráadásul hiányzik belőle a kimondás aktusa, ezért megnőtt e segédeszközök jelentősége. A néma olvasás elterjedésével egyidejűleg kialakult és elterjedt a nagybetűk, a szóközök és az írásjelek használata is. A lapozható könyveknél már a kéziratosság korában is fontos volt az elrendezés (a „tipográfia"): más fajta betűvel, eltérő színű írással emelték ki a kezdősorokat, a címeket, a neveket stb. A piros és kék kezdőbetűk váltakozása könnyebben kezelhetővé tette a szöveget. Az idézett szerzők nevének kiemelése, az idézetek jelzése javított az áttekinthetőségen. A fejezetek listájából kialakult a tartalomjegyzék, megjelentek a mutatók is. Mindez komoly segítség volt gyakorlati alkalmazás esetén, például prédikációk összeállításakor. Kifejezetten gyakorlati célból készültek a disztinkciógyűjtemények. Ezek tartalmazták a Biblia egyes szavainak lehetséges jelentéseit, előfordulásának pontos helyét (locus), sőt előképeit és párhuzamait is. Különösen népszerűek voltak az idézetgyűjtemények (sententiarium / florilegium), amelyek gyakran antik klasszikusokból vett szemelvényeket is tartalmaztak. A legtöbben csak a citált sorokat ismerték, nem pedig az adott mű teljes szövegét, nem is szólva szerzőjének egyéb alkotásairól. Ezért egy-egy középkori szerző műveltségére és az általa felhasznált forrásokra csak nagyon óvatosan szabad következtetni. Aki tud latinul, az összeállítás mesterségének (ars compilandi) szabályait betartva, néhány segédkönyv felhasználásával ma is „igazi" középkori prédikációt írhat. A középkorban tehát alapvetően megváltoztak az olvasási szokások, a könyv munkaeszköz lett. A kéziratosság korában lezajlott információs forradalom teljesen átalakította a módszertant. A nyomtatás feltalálása természetesen mennyiségi növekedést eredményezett, így kibővítette a felhasználók körét. Az utóbbi években a világháló tovább gyorsította ezt a folyamatot, ráadásul kiterjesztette az egész földkerekségre. Azonban ezzel is csak a kivitelezés technikája változott, maga a módszer nem. Alapvető, további hivatkozás nélkül felhasznált szakirodalom: Frédéric BARBIER, A könyv története, Bp., Osiris, 2005 (Osiris Kézikönyvek); bevezetés a régi magyarországi irodalom filológiájába, szerk. HARGITTAY Emil, Bp., Universitas, 3

2003; BORSA Gedeon, Kalauz a Щ? nyomtatványokhoz: A régi nyomtatványok fogalma, anyaga, mérete és terjedelme, Bp., Könyvtári Intézet, 2003 (Továbbképzés Felsőfokon); BUDA Attila, Könyvtári ismeretek kis szótára, Bp., Korona, 2000; CSAPODI Csaba, TÓTH András, VÉRTESY Miklós, Magyar könyvtártörténet, Bp., Gondolat, 1987; V. ECSEDY Judit, A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600, Bp., Balassi - OSzK, 2004 (Hungária Typographica, 1); V. ECSEDY Judit, [PAVERCSIK Ilona,] A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában: 1473-1800, Bp., Balassi, 1999; 225