AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Domokos György: Petrarca, Petrarca kutatói és egy Petrarca-rajongó az Egyetemi Könyvtár Ant. 7000 jelzetű antikvájában

Petrarca, Petrarca kutatói és egy Petrarca-rajongó Domokos György PETRARCA, PETRARCA KUTATÓI ÉS EGY PETRARCARAJONGÓ AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ANT.7000 JELZETŰ ANTIKVÁJÁBAN* 2004-ben Piliscsabán rendeztünk konferenciát Petrarca születésének 700. évfordulóján, s ennek kapcsán több könyvtárban igyekeztem feltérképezni, milyen is volt a humanizmus atyjának olvasottsága Magyarországon a könyvnyomtatás első időszakában. E kutatás kapcsán volt alkalmam megvizsgálni a Budapesti Egyetemi Könyvtár Petrarca-műveket tartalmazó ősnyomtatványait és antikváit is. A vizsgálat során feltűnt, hogy az akkor Ant 7000 és Ant 7005 jelzetű két nyomtatvány láthatólag összetartozik (azóta egyesítették őket és Ant 7000 jelzeten tartják számon). A kolligátumot nem a könyvek határán választották ketté, tehát az oldalszámozás is egyértelművé tette a két részlet összetartozását, ám megerősített az is a feltételezésemben, hogy az egyik antikva (Ant 7000) elején és a másik (Ant 7005)végén igen hasonló XVTIL századi kézírással Petrarcának tulajdonított versek vannak bejegyezve, összesen 12 lapon. A későbbiekben az is kiderült, hogy a kötet egyik egykori tulajdonosa (Luigi Alpago) mind az eredeti kötet elejére, mind a végére bejegyezte a nevét. A kötet maga igen értékes, Gabriel Giolito 1557-es velencei Petrarca-kiadása, amelynek szövegét Lodovico Dolce gondozta. A kötet Ъ-А. oldalán Gabriel Giolito, a kiadó szól az olvasókhoz. Ezt követi a nagy arezzói költő életrajza, az 5-15. oldalon, majd egy képmása (16. o.) és egy róla szóló 4 soros költemény. Ezután olvashatjuk a Daloskönyv (Can^oniere) két részét: Madonna Laura életében (pp 17-212) és halálában (pp 213-287). Itt egy rövid colophont találunk (p. 287): il fine delle rime ái M. Francesco Petrarca, majd azonnal következik az I Trionfi, Lodovico Dolce gondozásában. Kötetünkben valójában csak itt találjuk meg a kiadás dátumát: I Trionfi di M. Francesco Petrarca nuovamente revisti da M. Lodovico Dolce. In Vinegia, appresso Gabriel Giolito de' Ferrari, MDLVII. Az egymást követő részek (Trionfo МГЛтоге, Trionfo della castitá, Trionfo della Fama, Trionfo del Tempo és Trionfo della Divinitä egészen a 362. oladalig tart és mindegyikhez elején egy míves metszet díszeleg. Ezt követi még egy Capitolo di M. Francesco petrarca da lui medesimo rifiutato (p. 363 - egy Petrarca által megtagadott költemény, amelyek körét a kötetbe évszázadok múlva bejegyzéseket eszközlő személy még tovább bővítette), majd Petrarcának írott költemények, például Geri Gianfiglianié, s végül egy tartalomjegyzék (Távola, pp. 387 skk). Innen újra kezdődik a lapok számozása, s olyan repertórium következik, amely nyilvánvalóan a korabeli Petrarca-utánzó költők igényeinek kielégítésére született: Köszönetet mondok Farkas Gábor Farkasnak, az Egyetemi Könyvtár Régi Nyomtatványok Osztálya vezetőjének és munkatársának, Soproni Ferencnek a kutatásban nyújtott segítségükért. 129