AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Domokos György: Petrarca, Petrarca kutatói és egy Petrarca-rajongó az Egyetemi Könyvtár Ant. 7000 jelzetű antikvájában

Domokos György Annotációm M. Giulio Camillo tollából (pp. 1-9), Távola (gyakorlatilag tárgyszómutató, Lodovico Dolcétől, pp. 10-19), Contrari e metafore (ellentétek és metaforák, pp. 20-27), Tavole di molte belle et affigurate forme (szép szóképek táblája, pp. 28-38), Epitetti (jelzők mutatója, pp. 39-59), Tavole di tutte le voá usate del Petrarca (a Petrarca által használt valamennyi szó jegyzéke, pp. 60-89), Távola di tutte le desinence dei sonetti e сапцот (rímkatalógus, pp. 90—133). A számozás ismét újra kezdődik, a kolligátum harmadik darabjának címe: Te prose di M. Pietro Bembo nelle quali si ragiona de IIa volgar lingua. Venetia, al Segno del Po^xp, Andrea Arrivabene, MDLVTI. Pietro Bembo bíboros 3 könyvre osztott, dialógus formában íródott művének első megjelenésétől (1525) számítjuk az olasz irodalmi nyelv térhódítását a többi volgare rovására, a nemzeti nyelv kialakulását. A bejegyzésekből ítélve a kötet számos kézen ment keresztül, míg jelenlegi őrzési helyére érkezett. Az első posszesszori bejegyzést a f. 261 r-ón találjuk, az íráskép alapján a XVII. századból: „ad usum Fratris Ioannis Villani, Ord. Min. Conv". Nem sikerült közelebbről meghatározni, ki lehetett, mikor és hol szolgált a minorita szerzetes. Egy másik kéztől, talán az említett Luigi Alpagótól származik a rengeteg bejegyzés, amely Petrarcának a kötetből kimaradt elveszett, neki tulajdonított verseit gyűjti össze, illetve az egyik híres canzone, a Chiare, fresche dohi acque latin fordítását is lejegyzi. Ha valóban ő volt a lelkes Petrarca-rajongó, akkor a könyv egykor a bellunói Alpago család könyvtárából került Budapestre, talán az I. világháború vége felé, amikor Bellunóban számos könyvtár sok példányának veszett nyoma. Ugyancsak az Egyetemi Könyvtár gyűjteményét szaporítja például egy másik, bizonyítottan bellunói könyvtárból származó antkiva, amelyben az I. világháború éveiből származó ajándékozási bejegyzést olvashatunk egy ott szolgált magyar tiszt tollából.

1 Kötetünkben még egy névre találunk utalást, bár ő sem azonosítható közelebbről: ,^Questo libro apparteneva al aretino (?) a M. Cardinal Collonio (?)" olvashatjuk az utolsó lapon keresztbe bejegyezve ceruzával. Ezenkívül még földrajzi neveket is találunk a belső borítóra bejegyezve: "Olaszország" és "Vittorió", az utóbbi talán a Bellunótól nem messzi Vittorio Veneto városkára utal, s megerősíti a könyv eredetével kapcsolatban óvatosan megfogalmazott feltételezésünket. Ami a bejegyzések tartalmát illeti, ez (mint fentebb utaltam rá)javarészt egy XVIII. századi gyűjtemény Petrca saját költeményeiből, neki tulajdonított, neki írott költeményekből illetve költeményeinek fordításaiból. Ezek a költemények csak a XX. század elején, a Solerti-féle kiadásban nyertek polgárjogot.

2 A továbbiakban csupán felsoroljuk a kötet kézírásos bejegyzéseit, nem adunk róluk teljes átírást, s csupán néhány, érdekesebb ponton időzünk el. 1 Ez az adat Paolo Pellegrini bellunói kutató, a Veronai Tudományegyetem tanára szóbeli közlésén alapul, amelyet ő a 2003. októberében, Sárospatakon tartott „Egyházi könyvkultúra magyarországon" с konferencia alkalmával mondott el. A konferencia anyaga nyomtatásban nem jelent meg 2 PETRARCA, Francesco, Rim disperse e attribute, = Kirne disperse, a cura di A. SOLRRTI, Firenze, 1909. 130