AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)
II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Földváry Miklós István: A középkori Magyarország ordináriuskönyvei
Földváry Miklós István A római-kuriális és a ferences liturgia párhuzamosan alakult az előbbinek III. Ince pápaságához fűződő első rendezése óta. 173 A ferencesek rubrikás hagyománya a rítus egysége mellett is önállósodott a XIII. század közepétől kezdve, de ez csak a közös alapszövegek másik leágazásához vezetett, lévén a kolduló rendnek kevesebb szüksége a pápai udvar nagyszabású ceremóniáinak leírására. 174 A kúria rítusát Rómán kívül azután sokkal inkább az egyszerűsített, ferences ordinárius képviselte: más rendi normakönyvekhez képest így hivatkozási alapja lehetett a középkorban időről-időre megjelenő, a latin liturgiát részleteiben is egységesíteni igyekvő szándéknak. A római kúria szokása talán a rendi vagy helyi hagyományok fönntartása mellett is mértékadó volt olyan rubrikális kérdésekben, amelyekkel kapcsolatban egy-egy központnak nem volt kialakult és rögzített álláspontja. 175 A ránk maradt ferences ordináriuskönyv kétségtelenül jelzi a ferences rubricisztika magyarországi hatását, ám a föntebb vázolt karthauzi könyvekkel ellentétben nem egyszerű másolata a mintapéldánynak. A forrás első szakasza önálló szerkesztésű kivonat, amely magán viseli az újkor rendi ceremóniáiéinak szerkezeti jegyeit (a szerzetesrendek többsége még a XVIII. században is Ordinarium címmel látta el a Ceremóniák Episcoporum'-hoz hasonló összetételű, de a közös élet mozzanataival is kiegészített rubrikáskönyvét). 176 Zsolozsma- és miserendet tartalmaz, a direktoriális kérdéseket pedig a Telegdi Miklós-féle ordináriusban látott módon rendezi a később általánossá váló beosztás és terminológia szerint. A tényleges, tehát az egyházi évre épülő ordinárius nyomai csak a második részben, a 70. lap után fedezhetők föl, de erre a szakaszra is jellemző a ceremoniálékat megelőlegező, inkább tartalmi kategóriákat, mint a kalendáriumot követő szerkesztés. 177 A ferences kivonat nyilvánvalóan magyar egyházi műveltségű klerikus kezétől származik, és megfogalmazása legalábbis nem üt el az esztergomi rubrikás hagyomány nyelvi jegyeitől. 178 Szerkesztése és liturgikus tartalma, ugyanígy terminusainak nagyobb hányada mégis inkább az erősen központosított, Róma 173 A ferences rend, illetve a pápai kúria ordináriusainak kritikai kiadásai DlJK: The Sources of the Modem Roman Liturgy... i. m (66. jegyz.), ill. UÖ: The Ordinal of the Papal Court from Innocent III to Boniface VIII and Related Documents, Fribourg, 1975 (Spicilegium Friburgense, 22). 174 A Dijk által kiadott ferences dokumentumok 1243 és 1307 között keletkeztek. 175 Egyes liturgiamagyarázatok, mint pl. BERNOLDUS: Micrologus (PL 151, 973-1022), vagy ordináriuskönyvek, mint pl. GJERLOW, Lilli, Ordo Nidrosiensis eccksiae. (Ordbók), Oslo, 1968 (Libri Liturgici Provinciáé Nidrosiensis Medii Aevi, 7) már a XV. századot megelőzően, az utóbbi esetben egy helyi rítus megalapozásakor is gyakran hivatkoznak a római, ekkor már kuriális rítusra. 176 Ilyen pl. a sarutlan karmeliták 1717-es Ordinarium seu Ceremoniale-ja. A kis könyvecske 1. része a harangozást, majd a zsolozsma közben követendő szabályokat és feladatokat tárgyalja, 2. része miseordó, kiegészítve az egyházi év jeles alkalmaival, 3. része a capitulumra, étkezésre, ruházkodásra, kézmosásra vonatkozó tudnivalókat közöl. 177 A liturgikus napok ismertetése ugyanis nem az év által szabott sorrendet, hanem az ünnephierarchiát követi, ld. 70 r-73 r . 178 Pl. „immediate post secundam pulsationem", „quandocumque Corpus Domini portatur". 82
