AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Földváry Miklós István: A középkori Magyarország ordináriuskönyvei

A középkoriMagyarország Ordinarius könyvei tekintélyével megerősített ferences rítus állandó voltáról tanúskodik.

179 Az esztergomi rítus központjából való szövegemlék közvedenül is jelzi, hogy a ferences-kuriális rubricisztika fogalmai és nyelvezete érintkeztek az esztergomi rubricisztikával, hiszen a mondott kézirat egykorú az Esztergomi ordinárius negyedik és az Egri ordinárius első kiadásával. Ugyanez a nyelvezet és fogalomkészlet befolyásolta később az önmeghatározását illetően még mindig esztergomi, Telegdi Miklós-féle Ordinarium-ot. korábbi ismerete újabb bizonyíték amellett, hogy az esztergomi rubrikás hagyomány nem volt elszigetelt, hanem tudatosan határozta meg önmagát normakönyveinek nyelvi és szerkesztési jellemzőivel, majd szintén tudatosan —bár csak lassanként— adta föl ezt a különállást a következő évtizedekben. A Lányi-kódex Végül a Magyarországon íródott, de nem esztergomi ordináriuskönyvek közé tartozik a rubricisztika egyik nemzetközi szinten is figyelemreméltó emléke, a premontrei apácák magyar nyelvű ordináriusát megőrző Lányi-kódex.

180 A forrás mindkét tekintetben különleges: a reformációt megelőző népnyelvű rubrikáskönyvek egész Európában csak szórványosan maradtak fönn,

181 a premontrei apácáknak pedig egyeden más ordináriusát sem ismeri a téma legavatottabb szakértője.

182 Az apácakolostorok műveltsége és ennek következtében liturgikus gyakorlata általában alacsonyabb szintű volt a férfi szerzetesekénél: a nővérek a misézés dolgában fölszentelt rendtársaikra szorultak, és csak a zsolozsmát végezhették önállóan — a nő által ellátható legrangosabb liturgikus szolgálat a vasár- és ünnepnapi matutínum evangéliumi szakaszának fölolvasása volt.

183 Számos kolostorban nem is mondtak egyebet, mint a máriás officium parvumot, amely jóval kisebb szöveg- és dallamanyagra korlátozódott, de követni engedte az egyházi év nagyobb időszakainak tematikáját. A Lányi-kódexet használó közösség ugyan teljes zsolozsmát végzett, de fogyatékos latintudása miatt annak mondásához magyar nyelvű segítséget igényelt. A kódexet három, az egyes szám első személyű megjegyzések alapján rendbéli pap 179 Pl. „duplex", „duplex maior", „de prosecutione missae". 180 Budapest: MTA KT: К 43., kiadása: VOLF, i. m. (80. jegyz.). Az ordináriust Volf György és a korábbi kutatás klarisszáknak tulajdonította, vsz. a kódex megelőző őrzési helye alapján. RADÓ, Ubri liturgia... i. m. (158. jegyz.), 493. szerint a somlyóvásárhelyi Szent Lambert-monostor közössége használta. 181 Ilyen párhuzamokra csak egyes utalásokból következtetek. Tartalmaz pl. német szövegeket BRILINGER, Hieronymus, Ceremóniák Basiliensis Episcopates, - HlERONIMUS, Konrád W, Das Hochstifi Basei im ausgehenden Mittelalter (Quellen und Forschungen), Basel, 1938.. Ennél különösebb, hogy a reformáció átvétele után, 1591-ben is hagyományos összetételű, latin nyelvű ordináriust szerkesztett a halberstadti dóm káptalanja, Id. ODENTHAL, /. m. (21. jegyz.). 182 Piacid Lefévre Gábriel Asztrikhoz írt levelét idézi RADÓ, Ubri liturgia... i. m. (158. jegyz.), 493: „Je ne connais pas de Liber Ordinarius a l'usage des chanoinesses Norbertines." 183 Vö. DAVRIL, THIBODEAU, i. m. (90. jegyz.), I. 143. 83