AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)
II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Domokos György: Petrarca, Petrarca kutatói és egy Petrarca-rajongó az Egyetemi Könyvtár Ant. 7000 jelzetű antikvájában
Petrarca, Petrarca kutatói és egy Petrarca-rajongó Az f. Ír fölött címként ezt olvassuk: titolo „Frammento di un capitolo di Messer Petrarca, da porsi avanti il Trionfo della Morte". A vers e szavakkal kezdődik: "Quanti giä nell'etá matúra e dacra", amit Beccadelli, XVI. századi humanista filológus és főpap a Triumphus Pudicitie egyik variánsának tartott. О volt az, aki kora Petrarcát imitáló költészetét segítendő szigorú filologikus módszerekkel megvizsgálta az akkor fellelhető Petrarca-kéziratokat Pietro Bembo, Baldassare Turini és egy római "nagyúr" könyvtárában. A Trionfi variánsait is vizsgálta és ekkor jutott arra a következtetésre, hogy az itt kézzel bemásolt költemény Petrarcának tulajdonítandó. 3 Az első oldal hádapján (f. Ív) egy ballata következik (bár 'canzonettaként' jelöli meg a másoló): "Donna mi viene spesso nella mente" kezdettel. Ezt a költeményt Petrarca kizárta a Daloskönyvből, minden bizonnyal azért, hogy eltöröljön minden lehetséges utalást arra, hogy szívében két hölgy is megfért volna. Természetesen az allegorikus értelmezés sem kizárt, amennyiben a két hölgy Virtus és Gloria megszemélyesítői is lehetnek. Az azóta már több kiadásba is felvett szöveghez képest a kézirat jelentős eltéréseket mutat, nyilván egy más szöveghagyományból. Ugyanezen a lapon (f. Ív) egy a Rime sparse közé tartozó költemény következik, amelyet Petrarca 1350-ben írt Francesco di Vannozzónak. A költeménynek a könyvünkbe kézzel bemásolt változata sok helyen eltér a kritikai kiadásban megjelenő szövegtől. Az utolsó előtti sorban például a kodifikált „che', ben ella si mostre acerba efera" szöveg helyett ezt olvassuk: "ch'avvegna ché si mostre acerba efind\ Noha az összes kézzel lejegyzett szövegben vannak eltérések a kritikai szöveghez képest, ezek egyike sem olyan jelentős, mint éppen ebben a költeményben. Ennek jelentősége természetesen akkor felmérhető csupán, ha megtudjuk, mi volt a XVIII. századi gyűjtő forrása. A f. 2r-ón egy Sennuccio del Bene által írott költemény található ,Quella ghirlanda che la beik fronte.. .** kezdettel, kevés eltéréssel az ismert szöveghez képest. Alatta viszont, még ezen a lapon „Sonetto attribuito al Petrarca", Petrarcának tulajdonított szonett cím alatt egy olyan vers következik, amelyet nem sikerült azonosítanom. íme a költemény kezdő- és zárósorai: Quando Donna dapprima io rimirai Gli occhi leggiadri alia miapena in ten ti E senti l'armonia de' vostri accenti D'amorosa beltá, presto infiammai [...] _ E sepietd di me pur non tiprende Almen con morte trammi d'esto campo Eeva a tanti martir viepiü che vita. Ezután egy további, meghatározadan szerzőjű vers szerepel, amit a XVIII. századi bejegyző ugyancsak Petrarcának tulajdonít: 3 3 FRASSO, G., Studi su i 'Rerum vulgarium fragmenta' e i 'Triumphi', Vol.l, Francesco Petrarca e Ludovico Beccadelli, Padova 1983. 131
