AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Tóth Péter: Újabb kódextöredékek az Egyetemi Könyvtárban

Ujabb kódextöredékek a% Egyetemi Könyvtárban jelentőségükhöz illő méltatása nem lehetséges a töredékek katalógusának lapjain, csakis „egy külön kísérő - Studio, jellegű kötet" formájában.

81 Ezért aztán a munka során - nyilván Mezey kifejezett ösztönzésére - a kutatócsoport tagjai sorozatos publikációk formájában számoltak be az egyes felfedezésekről.

82 A tapasztalatok teljes rendszerbe foglalására pedig maga Mezey vállalkozott 1979-ben megjelent Deákság és "Európa című könyvében, amelynek megírásánál nagyban felhasználta a töredékek nyújtotta lehetőségeket.

83 E publikációk, illetve számos hazai és külföldi szakemberrel történt konzultáció után

84 az Egyetemi Könyvtár 300 töredékének katalógusa végül 1983-ban jelent meg, komoly hazai és nemzetközi visszhangot keltve.

85 Ezt a kötetet mintegy öt év múlva követte az Egyetemi Könyvtár állományával párhuzamosan feldolgozott, ahhoz történetileg szervesen kapcsolódó Központi Szemináriumi, más néven Pálos Könyvtár, töredékanyagának 1988-ban megjelent katalógusa, amely mind elrendezésében, mind módszertanában a Fragmenta sorozat első kötetéhez igazodik. A kötetek a töredékeket az Egyetemi Könyvtár szakrendi rendszeréhez hasonló felosztásban (biblica, theologica, patristica - universitaria, scholaria — liturgica) közlik. A töredék fizikai adatai, valamint a megmaradt szöveg leírása után, időnként terjedelmes notitiákhan ismertetik a proveniencía rekonstruálásához vezető következtetéssorozatot, melyek mind a fragmenta- mind a könyv- és könyvtártörténeti kutatások számára fontos segédeszközt jelentenek. Nem véleden, hogy a töredékfeldolgozás módszertanának kidolgozása mellett mindmáig ezeket az elemzéseket tekintik a katalógus legfőbb érdemének.

86 Az ezekben megfogalmazott következtetések azonban — valószínűleg a kutatás létjogosultságának állandó bizonyítási kényszere következtében — gyakran túlzóak. Számos esetben találkozunk például a magyar proveniencia enyhe „túlerőkétésével, amely miatt Mezeyt egyébként számos kritika is érte. így például a Dionüsziosztöredék (U. Fr. L. m. 9.) kapcsán került elő a Mossóczy Zakariás nyitrai püspök (1542-1587), majd rokona Kecskés János kanonok tulajdonát képező könyvek problémája, melyek 1697-ben kerültek a pozsonyi jezsuiták kollégiumába, s onnan 81 Uo., 73. 82 J. FODOR Adrienne, A% Egyetemi Könyvtár Karoling-kori Deuteronomium töredéke a lechniá karthauziak könyvtárából, MKSz, 92(1976), 371-380; MADAS Edit, „Ad terrorem omium". A középkori vágánsének egy magyarországi változata? MKSz, 92(1976), 380—385, ill. MEZEY László, Les rapports intellectuels entre le France et la Hongrie des Arpáds. Recberches nouvelles — textes nouveaux, Acta Litteraria Academiae Scientiarum Hungáriáé, 17(1975), 327-334. 83 MEZEY László, Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata, Bp., 1979. 84 Az anyag feldolgozásába külföldi paleográfusokat, zenetörténészeket is bevontak, így pl. a Dionüsziosz-töredék (U. Fr. 1. m. 9) datálásába Bernhard Bischoffot, vagy a polifon töredékek (U. Fr. 1. m. 297-299) elemzésébe D. J. Brewert. 85 WINTER Ursula, Lateinische Fragmente von Handschrifien in der Universitätsbibliothek Budapest, Zentralblatt für Bibliothekswesen, 99(1985), 272-274. 86 Vízkelety András recenziója; SARBAK Gábor, A magyarországi kódextöredékek kutatása, Iskolakultúra, 1997/5,10-16. 105