AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)
II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Tóth Péter: Újabb kódextöredékek az Egyetemi Könyvtárban
Tóth Péter a rend felodzlatása után az Egyetemi Könyvtárba. Mezey a Mossóczy-, illetve Kecskés-féle könyvekről lekerült töredékek mindegyikét — talán kissé nagyvonalúan —magyarországi használatúnak tartja, feltételezve, hogy Mossóczy püspök e könyveket mind Nagyszombatban vagy Nyitrán köttette be, ott talált s feltehetően magyarországi kolostori könyvtárakból származó kéziratokba. Kapitánffy István kemény hangú bírálatában azonban szemére veti, hogy nem számolt azzal a nagyon is kézenfekvő lehetőséggel, hogy Mossóczy a könyveket már bekötött állapotban is vásárolhatta. Ezek fényében újra megvizsgálva az egyes őrzőkönyveket kijelenti, hogy a kilenc Mossóczy-féle töredék közül valójában egynél sem bizonyítható meggyőzően a magyar proveniencia, négynél pedig kifejezetten valószínűtlen. 87 Hasonló túlzásokkal azután később is találkozhatunk, így például az U. Fr. 1. m. 122 számú töredéket a katalógus egyetlen 1630-as eperjesi posszesszor-bejegyzés alapján tartja magyar használatúnak. Egy a könyvből kikerült újabb töredék (Г IV/1) megvizsgálásakor azonban számos, az eperjesinél korábbi, Mezeyék által figyelembe nem vett német bejegyzésre bukkantunk, amely az egyébként német nyelvű könyv német nyomdahelyével és kötésének németes jellegével együtt sokkal inkább a német proveniencia mellett szól, nem is szólva a korábban meghatározott liturgikus töredék által képviselt, a magyar hagyománytól még maga Mezey által is idegennek tartott rítusról. 88 Ugyancsak a posszesszor-bejegyzések helytelen értelmezése volt az alapja a jezsuiták Szent Megváltóról nevezett kollégiumi könyvtárából kikerült töredékek leírásában található hibáknak is, melyekre Madas Edit mutatott rá. 89 Sőt a nótáit liturgikus töredékek azonosításában is számos korrekcióra volt szükség. 90 A katalógus azonban az általa leírt 300 töredékkel mégis jelentős és úttörő vállalkozásnak tekinthető a hazai medievisztika történetében, s egy fontos és mindmáig tartó kutatási program megalapozását jelentette. Mezey László 1984-ben bekövetkezett hirtelen halála után a töredék-feldolgozás irányítását Vízkelety András vette át, s a töredékkatalógusok újabb kötetei már az ő neve alatt jelentek meg. Az 1993-as második, az esztergomi töredékeket számba vevő, illetve a harmadik, a győri egyházmegyei könyvtár töredékeiről készült, 1998ban megjelent katalógus pedig már egy mind nyelvében, mind felépítésében átdolgozott koncepciót tükröz. A korábbi Fragmenta codicum in bibliotheás Hungáriáé címet Fragmenta et codices-re változtatták, ami kódexek, ezek katalógusai, illetve egyes kódexekről írott monografikus tanulmányok megjelentetését is lehetővé teszi. 91 A 87 KAPITÁNFFY István, Pseudo-Dionysios Areopagita latin fordításának töredéke a budapesti Egyetemi Könyvtárban, MKSz, 101(1985), 133-137: 136. 88 Vö. MEZEY, Fragmenta, 126: „cum Lectionarium chori in forma, id est cum textibus, qui in primordiis eccl. Hungaricae in usu fuerint, nobis adusque non innotuerit ..." (kiem. T.P.) 89 MADAS Edit, Adalékok, a Központi Szeminárium Pozsonyból s%árma%ó kódextöredékeinek provenienáájáboZj ^ rs Hungarica, 17(1989), 47-50. 90 Lásd: SZENDREI Janka, A hangjegyírás szerepe a kódexek provenienáájának kutatásában, Ars Hungarica, 17(1989), 33-36: 35. 8. jegyzet, Ш. 36. 27. jegyzet. 91 így jelenhetett meg a sorozatban Vízkelety Andrásnak a Leuweni-kódexről írt monográfiája: VÍZKELETY András, A% európai prédikációirodalom recepció/a a Leuveni Kódexben 106
