AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Tóth Péter: Újabb kódextöredékek az Egyetemi Könyvtárban

Tóth Péter anyag elsősorban a 16. század első felében készült nyomtatványokat foglalta magába, melyeket az ötvenes évek második felétől fogva igyekeztek szisztematikusan leválogatni az állományból. Emellett azonban a különböző munkálatok: állomány ellenőrzések, raktárrendezések, illetve átirányítások nyomán előkerült, de a század második feléből származó könyveknek is biztosítottak helyet, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egyszer a könyvtár teljes 16. századi anyagát e különgyűjteményben helyezik majd el.

77 Az így kiemelt könyvanyag a töredékek egész kincsesházának bizonyult, mivel a legkülönbözőbb korú és műfajú darabokat lehetett egy viszonylag behatárolt mennyiségű anyagból különösebb erőfeszítések, a raktárak hosszas búvárlása vagy rendezgetése nélkül kigyűjteni. Nem csoda tehát, hogy a Mezey-féle 300 töredék több mint egy ötöde (66 db), az új anyagból pedig hét darab származik ebből az állományrészből. A töredékkutatás elindításában tehát rendkívül fontos szerepet játszottak a különböző kézirat- és ritkaságtári különgyűjtemények 1950 és 1970 között lefolyt rendezési és katalogizálási munkálatai. Összesítve ugyanis a töredékanyag fele ezekből a viszonylag könnyebben áttekinthető állományrészekből került ki, míg az anyagnak alig egy negyede (80 töredék) való a könyvtár törzsállományából, 48 töredék őrzőkönyve pedig ismeretlen. Az ily módon számbavett és összegyűjtött anyag rendszeres feldolgozása tehát Mezey kezdeményezése nyomán 1972-ben indulhatott el. Mezey már ekkor kidolgozta a töredékek biztonságos lefejtetésére és tárolására vonatkozó szabályokat, melyek az őrzőkönyvek vagy a töltőanyag elkallódását, illetve a töredék és többi tartozékának elkülönülését volt hivatva kiküszöbölni.

78 Annak ellenére azonban, hogy Mezey többször is szigorúan állást foglalt a töredék őrzőkönyvének pontos regisztrálása, illetve az őrzőkönyvnek a töredék lefejtése utáni gondos restaurálása és újrakötése mellett, mindez számos esetben mégis elmaradt. Ennek eredményeképpen a munkálatok után jónéhány „gazdátlan", őrzőkönyv nélküli töredék, illetve kötéséből kivetkeztetett, csupán papír tékába csomagolt könyv maradt a könyvtárban, melyeken a helyzet reménytelenségére csupán egy-egy ceruzával ráírt kérdőjel, esetleg téves jelzet utal.

79 A kezdeti nehézségek után azonban a munka néhány évvel később már komoly eredményeket ígért, melyekről Mezey egy a kódextöredékek kutatásának létjogosultságát bizonyító nagyszabású tanulmányában számolt be.

80 Mezey már ebben az írásában is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyes töredékek 77 A Vetustissima-gyűjteményről részletesen lásd: BENE Sándomé, A Budapesti Egyetemi Könyvtár vetustissima-gyűjteménye a feldolgozó munka tükrében, Az Egyetemi Könyvtár Evkönyvei, 11 (2003), 15-26. A teljes 16. századi állomány leválogatása és az önálló különgyűjtemény felállítása 2003-ban valósulhatott meg. 78 MEZEY László, A Fragmenta Codicum szabályzata, MKSz, 89(1973), 212, ül. UŐ., ¥ ragmenta codicum... i. m. (8. jegyz.) 74—75. 79 így v

°lt ez például a T VII/6 (kérdőjellel), T II/4 (rossz jelzettel), ül. T V/l (őrzőkönyv nélkül, eredetét csupán Wehli Tünde 45. jegyzetben idézett 1989-es publikációja nyomán sikerült rekonstruálni). 80 MEZEY, ¥ragmenta codicum... i. m. (8. jegyz.). 104