AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)
II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Tóth Péter: Újabb kódextöredékek az Egyetemi Könyvtárban
Újabb kódextöredékek a% Egyetemi Könyvtárban darabokat, 70 valamint a 19. század dokumentálatlan és felelőtlen töredéklefejtési munkálatainak bizonyítékaként is fennmaradt néhány őrzőkönyv nélküli, magában álló kódextöredék. 71 A kódexgyűjtemény 1954-ben kezdődött rendezése, illetve a különböző különgyűjtemények rendszerezése, illetve a régi anyagnak az újabb gyűjtemények felállítása céljából történő szisztematikus leválogatása és külön raktárban való elhelyezése révén a kódextöredéket tartalmazó könyvek a 60-as években már jobban „szem előtt voltak", mint korábban. 72 A Kézirattár átrendezésével párhuzamosan kezdődött az új kódexkatalógus készítése, melynek során — mint arról már fentebb is szó volt — Mezey László már számos, a kódexek kötéseiben talált töredéket meghatározott, s ezek leírását az őrzőkódex adatai mellé helyezte. 73 Az 1878-tól külön kezelt ősnyomtatvány-gyűjtemény pedig 1882-től már végleges formában, a többi nyomtatványtól leválasztva, külön raktárban foglalt helyet, így az egyes darabok kötéseit viszonylag könnyen és gyorsan lehetett átvizsgálni. 74 Az 1956-ban kezdődött országos ősnyomtatvány feltárási program révén pedig ez a gyűjtemény is fokozottan a figyelem középpontjába került. Valószínűleg éppen az ekkor folyt katalogizálási és azonosítási munkálatok nyomán történt meg a töredékeket tartalmazó ősnyomtatvány-kötetek regisztrálása is, melyek a 300 darabos gyűjteménynek mintegy egy tizedét, 29 darabot, az új anyagból pedig 5 töredéket adtak. Ugyancsak a Kézirattár állományrendezése során figyelhettek fel a szakrendbe sorolt kéziratok kötéseiben, illetve a Tár még a 19-20. század fordulóján létrehozott különgyűjteményeinek (RMK, MV, Metszetszoba) köteteiben fennmaradt fragmentumokra is, 75 melyekből a töredékgyűjtemény mintegy egy hatoda, 48 töredék került ki. 76 Az állomány legjelentősebb részét azonban kétségtelenül az akkor frissen létrehozott antikva-gyűjtemény adta. Az akkor még Vetustissima néven őrzött 70 így az U. Fr. 1. m. 300 jelzetű darab, melyet 1965-ben vásárolt a könyvtár. 71 így például a katalógus szerint az U. Fr. 1. m. 151 és 208 jelzetű darabok. 72 A Kézirattár történetéről és az 1954-es állományrendezésekről lásd: TÓTH András, A\ Egyetemi Könyvtár Kézirattárának fejlődése, Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei, 6(1972), 13-40: 16-17. 73 VÖ. 21. jegyzet. A Mezey által leírt kódexekről jelenlegi adataink szerint 10 töredéket fejtettek le: U. Fr. 1. m 4: Cod. Germ. 1; 71: Cod. Hung. 8; ; 108: Cod. Lat. 52; 251: Cod. Lat. 119; 253: Cod. Lat 119; 256: Cod. Lat. 94; 269: Cod. Lat. 54; 270: Cod. Lat. 119; 277: Cod. Lat. 54; 297: Cod. Lat. 119. 74 Az ősnyomtatvány-gyűjteményről lásd: VÉRTESY Miklós, Die Geschichte der Inkunabelsammlung der Universitätsbibliothek in Budapest, Beiträge zur Inkunabelkunde, 3(1968.), 107-121. 75 A Kézirattár különgyűjteményeiről és történetükről lásd: KNAPP Éva, A budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirat- és Ritkaságtára. Tudományos ismertető, Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei, 7— 8(1997), 21-40. 76 A Kézirattár gyűjteményében őrzött RMK-gyűjtemény darabjairól 19, az újabb kori kéziratokról 18, míg a nyomtatványgyűjteményekből (Metszetszoba, Aprónyomtatvány, MV) együttesen 11 töredéket sikerült lefejteni. 103
