AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Tóth Péter: Későantik és középkori grammatikai hagyományok és egy humanista Terentius-kódexben

Egy humanista Terentius-kódex emlékeit, új adalékokkal szolgál és szolgálhat a magyarországi középkor és humanizmus könyvkultúrájának további kutatása számára is. E Konstantinápolyból érkezett kódexek között találjuk a Cod. Lat. 31-es jelzetű, Terentius hat komédiáját tartalmazó kódexet is, amelyet a következőkben bemutatunk. A kódex első leírását közvetlenül a kéziratok visszaszolgáltatása után, 1877-ben Csontosi János készítette el.

7 E a leírás, régisége ellenére, még mindig az egyik legalaposabb tartalmi feltárást nyújtja a kódexről. Részletesen elemzi az egyes darabokat és az őket megelőző tartalmi összefoglalókat (periochákat) és prológusokat, a kódex végén található Terentius-életrajzoknak és kommentároknak azonban nem tulajdonít különösebb jelentőséget. Összefoglalásában ugyanis csupán ennyit ír: „A még hátralevő levelet, Terentius életrajza, vígjátékainak kritikai méltatása és egyéb verstani fejtegetések foglalják el s a codexnek utolsó részét képezik."

8 Ezen „kritikai méltatások" vagyis a „codex utolsó részének" tartalmi feltárását azonban Csontosi már nem végezte el. Kétségbevonhatatlan érdeme azonban, hogy a Terentius darabok sorai közé számos helyen beszúrt jegyzetekben és a sűrűn előforduló margináliákban ráismert a néhány más kódexből már ismert ún. „nyitrai emendátor" kézírására,

9 akit Vitéz Jánossal szokás azonosítani,

10 s ennek alapján a kódexet az ő személy évei hozta kapcsolatba.

11 Ugyancsak Csontosi hívta fel a figyelmet egy, a későbbi elemzők által teljesen figyelmen kívül hagyott részletre, Terentius sírversére is,

12 ezzel is kiemelve, hogy a „codex utolsó része" számos érdekes szöveget tartogat még a további kutatás számára. CSONTOS! János: A Konstantinápolyból érkezett Corvinák bibliographiai ismertetése. In: Magyar Könyvszemle, 2. évf, 1877. -p.: 157-218; 204-205. 8

1, т. 205. A „nyitrai" név egy Tertullianus-kéziratból ered, amelyben (Cod. Lat. 10, f. 178v) a következő mondatot olvassuk: „Finivi transcurrendo Nitrie die 2 Junii 1468." 10 Vö. FRAKNÓI Vilmos: Vitéz János könyvtára. In: Magyar Könyvszemle, 3. évf., 1878. - p. 85. 111. CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára: Die Bibliothek des Johannes Vitéz. -. Bp. : Akadémiai 1984.-p. 140. Talán ugyancsak az ö személyére vall az a tény, hogy Vitéz egyik levelében (Epistola 3.: „ita parum reperies a me dictum, quod non dictum sit prius", vö. SCHWANDTNER, Johann Georg: Scriptores rerum Hungaricarum. II. - Vindobonae 1746, 11) előfordul egy idézet az Eunuchus prológusából (Eunuchus 41), amely a darab kritikai kiadásában nem ebben a formában (hanem „quod non sit dictum prius" alakban, vö. FLECKEISEN, 108), a kódexben viszont pontosan a Vitéz-levélben olvasható szórendben (f.: 25r „quod non dictum sit prius") bukkan fel Talán ebből a kéziratból ismerte Vitéz? '" Ld. alább a 144v fólió kapcsán. 95