AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)
I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Beregszászi Magdolna: Egy Suetonius-kódex rejtélye, avagy ki a nyitrai corrector
Beregszászi Magdolna legfontosabb a mi a kódexünk szempontjából. Főként a két Parisinus (П, Q) szerepe jelentős, a londoni kódex elhanyagolható a maga csekély számú egyezésével, hiszen főként akkor egyezik a kódex szövegével, amikor a másik két kódex is egyezést mutat. Ami a leginkább bizonyítja a kódexnek a harmadik kódexcsoporttal meglévő rokonságát, az az, hogy 110 a közös olvasatokkal meglévő egyezések száma, és 16 a kizárólagos egyezések száma. A kódex őse tehát valószínűleg eme két párizsi kódex valamelyikéről lehetett másolva, netalán mind a kettőről. A második és harmadik kódexcsoport közös olvasataival való egyezések száma 152, ami azt bizonyítja, hogy a kódex szövegének a legmeghatározóbb rétegét ez a két kódexcsoport alkotja. Olykor G is csatlakozik ezekhez a közös olvasatokhoz, mint például a 74. recto 6. esetében, ahol is necessitatum olvasatot hoznak a G, L, P, O, S, T, П, Q, R kódexek, és a 76 recto 27. esetében, amikor mind a nyolc kódex a hostes olvasatot hozza. Ha összeadjuk azon olvasatok számát, amelyek a második, illetve a harmadik kódexcsoport közös olvasataival, továbbá a második-harmadik kódexcsoport közös olvasataival egyeznek, akkor 314-et kapunk, ami szembeállítva az első kódexcsoport közös olvasataival való egyezések számával (78) fényesen bizonyítja, hogy a kódex leginkább ezzel a két előbbi kódexcsoporttal áll rokonságban, ezek közül is leginkább a három Parisinusszal, a két Laurentianusszal és a Berolinensisszel. Adalékként jegyzem meg, hogy a kódex néha correcturákra visszamenő olvasatot is tartalmaz, mint például a 68. verso 10. sorában: iis S 1 , de ezt az egy esetet leszámítva mindig más kódexekkel együtt fordulnak elő ezek az olvasatok. Ebben az esetben is csak arról lehet szó, hogy scriptorunk - vagy a kódex ősének scriptora — S'-től függetlenül használta az iis variánst. Ami az általam az apparátusba felvett XIV-XV. századi kódexeket illeti,"" a 121 rendelkezésemre álló szöveghely megvizsgálása után arra az eredményre jutottam, hogy a kódex ezek közül elsősorban a XV. századi, vatikáni Vaticanus Lat. 3336.-tal (V36) mutat egyezést, mégpedig 88 esetben, másodsorban a szintén XV. századi Urbinas Lat. 457-tel (U) egyezik, mégpedig 80 esetben, harmadsorban a szintén XV. sz.-ban (1466) másolt Vaticanus Lat. 1905.-tel (V5), mégpedig 76 esetben, negyedsorban a Vatikánban lévő Ottobonianus Lat. 2008.-cal (O2), 75 esetben, ötödsorban pedig a XV. századi, vatikáni Ottobonianus " SMITH, С. L.: A Preliminary Study of Certain Manuscripts of Suetonius' Lives of the Caesars. In: Harvard Studies in Classical Philology, 12. évf., 1901. - p.: 19-58, itt: 2023. 26
