AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)
I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Beregszászi Magdolna: Egy Suetonius-kódex rejtélye, avagy ki a nyitrai corrector
Egy Suetonius-kódex rejtélye... Lat. 1562.-vel (Oi), 74 esetben. Közelebbi rokona lehet még a kódexnek a Mediceus II. 64.8. (M 2 ), a XIII. század elejéről, illetve a Vaticanus Latinus 1860. (V 0 ), melyet valószínűleg 1313 táján másoltak. Ezeken kívül még a Perizonianus 4.-gyel áll viszonylag közelebbi rokonságban a kódex, a XV. századból (L 4 ), továbbá a XIV. századi Bibi. Med. 64. 9.-cel (M 5 ) és a XIII. századi Bibi. S. Crucis XX. sin. З.-mal (M4) is. A legelsőt Ábel is megemlíti mint a kódex rokonát. Távolabbi rokona lehet a kódexnek a Vaticanus Latinus 1905. (V 5 ), mely szintén XV. sz.-i, illetve a Lat. Regiae Suecorum 833. (Rí), a XIV. század végéről. Egyszóval az újabb, rosszabb szöveghagyományú kódexek közül a kódex legközelebbi rokonai az Urbinas-csoportba tartozó kódexek (V36, U, O b O2), ami azért is figyelemreméltó tény, mert - ahogy a bevezetésben említettem volt az Oi-ről feltételezhetjük, hogy annak idején a királyi könyvtár állományát gyarapította. Sajnos ez az ottoboni kódex nem állt mikrofilmen a rendelkezésünkre, így a kódexszel való rokonságát illetően nem tudunk bővebbet mondani. Távolabbi rokonai a kódexnek a firenzei csoportba tartozó kódexek (V 0 , M2, M 4 , M 5 ). A KÓDEXBEN TALÁLHATÓ JAVÍTÁSOK EREDETE Nem volt könnyű feladat osztályozni a különböző bejegyzéseket, hiszen csupán Vitéz János bejegyzései különíthetők el teljes bizonyossággal a többitől. Mátyás udvarában számos külföldi (német, olasz) humanista megfordult, s ezek közül bárki elhelyezhetett egy-egy bejegyzést a kódexben. A Corvina könyvtárosai (Galeotto, Ugoleto) is beleírhattak a kódexekbe, de tőlük nem maradt fenn hiteles kézirat, s így - habár nem zárhatjuk ki, hogy valamelyikőjük végigment ezen a kódexen is bizonyosat nem állíthatunk. Akár Janus Pannonius is belejegyezhetett ebbe a kódexbe, de tőle is csak egy hiteles aláírás maradt fenn, s annak alapján nem lehet a bejegyzéseket azonosítani. A SCRIPTOR Scriptorunk javításait meglehetősen nehéz elkülöníteni az l-es számú correctoréitól, hiszen mindketten csupán áthúzzák, vagy alápontozzák a 23 ÁBEL Jenő: Corvincodexekről. In: Egyetemes Philologiai Közlöny, 2. évf, 1878. - p. 168. 27
