AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Beregszászi Magdolna: Egy Suetonius-kódex rejtélye, avagy ki a nyitrai corrector

Beregszászi Magdolna praetiosissimi... scriptura elegantia excellunt" Egy másik kortárs, Pflugk, pedig a következőképpen vélekedett a kódexek szépségéről: „elegantissimo charactere" íródtak, minden egyes „volumen eleganter scriptum et exornatum", és az egyes kódexek „minutissimis litteris elegantissime scripta". Mátyás király budai könyvtárának kódexeiben aránylag korán, 1467-ben egy scriptor nevével találkozunk, aki két kötetben is megnevezi magát, de kézírását több kódexben is fel lehet ismerni. Ez a scriptor a firenzei Petrus Cenninius, akinek életéről, munkásságáról igen keveset tudunk. 1445-ben született Firenzében, halálának időpontja bizonytalan, 1478 körül, fiatalon halhatott meg. Cenninius humanista műveltséggel rendelkező másoló volt, és nemcsak a szöveget, hanem a miniatúradíszt is ő készítette. Később a nyomdászattal is kapcsolatba került. Atyja, Bernardo Cennini jónevű firenzei ötvös és vésnök volt; ő alapította az első firenzei nyomdát, betűket öntött, matricákat készített. Fiaival együtt kísérletezte ki a nyomtatás technikáját; egyetlen termékük a Servius Honoratus-féle Vergilius-kommentár volt (1471-72), ezt maga Petrus Cenninius emendálta; ez a tény is műveltségét támasztja alá, sőt verseiről is van tudomásunk, az egyik egy korvina kolofonjában olvasható. Cenninius valószínűleg a két ország között fennálló szellemi és politikai kapcsolatok révén került kapcsolatba a királyi udvarral. Vélhető, hogy sokkal több korvinát írt, mint amennyi ránk maradt. Lehetséges, hogy személyesen is ismerte Janus Pannoniust. Scripton munkássága igen fontos, mert az általa írott kódexek közül több bekerült a budai könyvtárba, néhányat pedig Olaszországban őriznek. A Magyarországra került öt kódex közül négy külső kiállítás és jelleg tekintetében igen közeli rokonságban áll egymással, az ötödik - írását tekintve - bizonyos szempontból eltér ezektől. Az öt kódex közül kettőben Cenninius meg is nevezi magát, a másik három viszont szignálatlan. Az öt kézirat közül három kódex datált (1467), a másik kettő nem, de az írás hasonlít a dátumozottakra.

20 A dátumozott kódexek (időrendi sorrendben) a következők: 1. Curtius Rufus: De gestis Alexandri magni (OSzK, Clmae 160) 1 PFLUGK, Julius: Epistola ad Vitum a Seckendorf, praeter fata Bibliothecae Budensis librorum quoque ultima expugnatione repertorum catalogum exhibens. - Jenae, 1686. 0 A Bibliotheca Corviniana 1990-es kiadásában Csapodiné már nyolcra teszi a Cenninius által másolt és szignált, hitelesnek tekinthető kódexek számát, de nem sorolja fel, hogy melyik az a nyolc. 20