AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Beregszászi Magdolna: Egy Suetonius-kódex rejtélye, avagy ki a nyitrai corrector

Egy Suetonius-kódex rejtélye... 2. Frontinus: Stratagemata 3. Blondus Flavius: Roma instaurata Cenninius Ring Mihály szerint gyorsan és felületesen dolgozott, latin nyelvtudása közepes volt, de elég a szöveg megértéséhez és lemásolásához. A Bibliotheca Corvinianába került kódexei igen gyors egymásutánban készültek el, bár ezekben több helyen találunk olyan javításokat, amelyeket kétségkívül ő maga eszközölt. A negyedik, és talán a legtöbb problémát nyújtó darab az Egyetemi Könyvtárban őrzött Suetonius (Cod. Lat. 13). Ez egyike a Törökországból 1877-ben visszakerült 35 kódexnek, melyet a tudomány csupán mint kétes korvinát tart nyilván. A hitelesség körül felmerült nehézségek legfőbb oka a kódex csonkítottsága (a címlap és az iniciálék hiánya); kolofonjában sem a másoló neve, sem dátum nem szerepel. A SCRIPTOR JELLEMZŐI Scriptorunk, ami a központozást illeti, a sor végén mindig használ elválasztójelet. A mondat végét ponttal jelöli. A szövegben találunk még kettőspontot, illetve kétféle pontosvesszőt, az egyiknél a pont fölött van a vessző. A kettőspont vessző helyett szokott állni, a pontosvesszők közül az előbbi kevésbé összetartozó mondatrészeket választ el (pl. 60. recto 26.), tehát lehet pontosvessző, illetve kettőspont is, az utóbbi értelmezhető vesszőként és pontosvesszőként is. Néha egyszerű vesszőt is alkalmaz. Nagybetűt csupán a mondat kezdetén használ, amúgy a személyneveket, földrajzi neveket stb. kisbetűvel írja. A személyneveket általában nem rövidíti, csakúgy, mint a hónapok nevét. Ligatúrái közül a legfontosabb és a legtöbbször használt az et (&), ezt egy adott szó végén is előszeretettel használja, például a 60.versón nollet helyett noll& áll, de a mondat kezdetén rendesen kiírja (pl. 62.v.). Az etiam-ot is ligatúrában közli, továbbá a quod, a quam, a que , a qui, olykor a per és a pro is rövidítve szokott szerepelni (pl. 62. v. equitis). A nazalizációt nem mindig rövidíti, de azért előfordul, pl. 63. recto: venerant, orientem. Olykor - főleg sor végén - rövidíti az -us végződést (pl. 60. r. 21. patribus), illetve az 5-t, egy kis vesszőt kanyarítva a magánhangzó fölé (pl. 61. r. 21. triumphis). Mint rövidítést meg kell még említenünk a -rum RING Mihály: Bericht über die Curtius-Handschriften des ungarischen Nationalmuseums. - Budapest, 1873. - p. 1-7. 21