AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)
II. Egyetem- és felsőoktatástörténet, történettudomány - Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás intézményrendszerének változásai a 20. században
Sopron), amelyek az ezredfordulót követően válhatnak tudományegyetemekké", továbbá ki kell alakítani a területileg integrált főiskolákat. Egyidejűleg már folytak a felsőoktatási törvény kidolgozásának munkálatai. Ennek során egy ideig vitatott volt a felsőoktatás intézményrendszere, az intézménytípusok meghatározása. Ezzel kapcsolatban már 1989 őszén és 1990 tavaszán felvetődtek a főiskolák szerepét megkérdőjelező, a főiskolákat részben az egyetemekhez kapcsolására, részben megszüntetésére, részben pedig felsőfokú szakiskolákká való „átminősítésére" vonatkozó javaslatok. A kormányprogram idézett része azonban az egyetemeket és a főiskolákat tekintette a felsőoktatás „két pillérének", és a tárcaközi bizottság tanulmánya szintén a duális rendszer fenntartása mellett foglalt állást. Az 1993. évi felsőoktatási törvény ennek megfelelően felsőoktatási intézményekként az egyetemeket és a főiskolákat jelölte meg, és létesítésük, Ш. működésük feltételeit a főiskolák esetében — a törvényelőkészítő munka első szakaszában készült tervezetektől eltérően - nem az egyetemekhez viszonyítva, hanem saját funkciójuk alapján határozta meg. (A törvényjavaslat indokolása szerint az egyetemek és főiskolák megkülönböztetésének alapja „nem értékrangsor, hanem tevékenységük eltérése, feladataik „mássága".) E törvényben ugyanakkor a létesítés, Ш. a működés feltételeinek megállapítása nem teremtette meg a jogi kereteket szélesebb képzési profilú egyetemek kialakításához. Nagyon fontos rendelkezése volt viszont a törvénynek a széttagolt tárcairányítás megszüntetésével a felsőoktatás egységes kormányzati irányításának megvalósítása, elhárítva ezzel az intézményhálózat szétaprózottsága csökkentésének egyik fő akadályát. Az intézményhálózat széttagoltsága ugyanis a 90-es évek első felében számos új intézmény létrejöttével - tovább nőtt. Ezekben az években öt hittudományi főiskola kezdte meg ismét működését, és öt új is létesült, a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia és Budapesti Református Teológiai Akadémia pedig - Pázmány Péter Katolikus Egyetem, ill. Károli Gáspár Református Egyetem elnevezéssel - többkarú egyetemmé alakult. Három alapítványi főiskola is létrejött (és alapítványi főiskolává vált a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézete is), önálló intézménnyé alakult a békéscsabai és a szekszárdi tanítóképző főiskolai, valamint a szolnoki kereskedelmi főiskolai kihelyezett tagozat, továbbá ismét önálló lett a hajdúböszörményi és a soproni óvónőképző és intézet. Ilymódon az 1994/95. tanévben már 91 önálló felsőoktatási intézmény volt: 59 állami, az 1993-ban a katolikus, ill. a református egyháznak átadott három tanítóképző főiskolával együtt 28 egyházi és négy alapítványi intézmény, továbbá mintegy 30, az intézmény székhelyén kívül működő főiskolai kar és nappali oktatást is folytató kihelyezett tagozat. Említést érdemel viszont, hogy ezekben az években bővült néhány intézmény képzési profilja, így — az egyetemi szintű közgazdasági képzés megindításával és a Bölcsészettudományi Intézet megalakulásával - a miskolci, kisebb mértékben a veszprémi egyetemé (ami elnevezésükben is kifejezést nyert), valamint a győri Széchenyi István Főiskoláé. Л^ 1994-ben hivatalba lépett új kormány programja az intézményhálózattal kapcsolatban azt tartalmazta, hogy a kormány támogatja „a felsőoktatási 197
