AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

II. Egyetem- és felsőoktatástörténet, történettudomány - Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás intézményrendszerének változásai a 20. században

javaslatot tenni az intézményhálózat széttagoltságának csökkentésére vonatkozólag, de erre e korszakban már nem került sor. Ugyanakkor, 1988 őszétől alapvető változások történtek a felsőoktatási politikában, a felsőoktatás területén, amelyek az államszocialista periódus lényegében valamennyi meghatározó, a demokratikus jogállam és a piacgazdaság követelményeivel ellentétes elemének megszűnését jelentették. E változások jogi rögzítését célozta az 1985. évi oktatási törvény 1990. március l-jén elfogadott módosítása. Ez lehetővé tette nem állami felsőoktatási intézmények létesítését, és a hittudományi intézményeket a felsőoktatás rendszerébe illesztette (bár a törvény normatív rendelkezései még nem terjedtek ki ezekre), továbbá a felsőoktatási intézmények működésének elősegítésére lehetőséget adott társulások létrehozására is. IV. A rendszerváltozás után Л% 1990 tavaszán megalakult kormány programja fontos célnak jelölte meg a felsőoktatási intézmények szervezeti és felügyeleti széttagoltságának megszüntetését: „Olyan többkarú, regionális egyetemek létrehozása célszerű, amelyek képesek szorosan kapcsolódni a nemzetközi tudományos élethez". A program meghatározta az ezzel kapcsolatos teendőket is: „elkezdjük a felsőoktatási hálózat korszerűsítését, mely a megmerevedett, széttagolt, sok kis szakintézményből álló feudumok helyett a felsőoktatás rugalmas, két pilléren nyugvó (egyetemek - főiskolák) hatékony rendszerének fokozatos kialakítását [...] tartja szem elótt[...] A regionális egyetemeket és a helyben működő főiskolákat egybekapcsoljuk [...] A magyar felsőoktatás európai felzárkózásának sarkalatos kérdése a jelenlegi 2-3 karú szakegyetemek európai típusú, több karú universitássá alakítása." A felsőoktatás intézményhálózatának problémáit ezidőtájt az egyetemek és főiskolák vezetői is felismerték, és a széttagoltság hátrányos következményeinek mérséklésére törekedve 1990/91-ben az intézmények együttműködése érdekében számos, laza formában működő szövetséget, egyesülést alakítottak. Az intézményrendszer átalakítása, széttagoltságának csökkentése szerves részét alkotta a kormány Gazdasági Kabinetje által 1991 decemberében létrehozott Felsőoktatásfejlesztési Tárcaközi Vegyes Bizottság tevékenységének. E bizottságnak „A magyar felsőoktatás fejlesztése 2000-ig" с tanulmánya megállapítva, hogy „évtizedek óta jelentős problémát okoz az intézményhálózat széttagoltsága, [...] a specializált, kisméretű, szűk képzési profilú felsőoktatási intézmények, az egy vagy néhány karú egyetemek nagy száma", a fejlesztés prioritásaként jelölte meg, hogy az intézmények számának csökkentésével „növelni kell a szervezeti koncentrációt és a területi integrációt". Ennek keretében: „Intézményi összevonással 2000-ig fokozatosan létre kell hozni Budapesten két, Debrecenben, Szegeden, Pécsett és Miskolc-Eger központtal egy-egy, összesen hat tudományegyetemet; amelyekhez integrálni kell a körzetükbe tartozó tanárképző főiskolákat; ezenkívül szükséges számú szakegyetemet (Gödöllő, Veszprém, 196