AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)
II. Egyetem- és felsőoktatástörténet, történettudomány - Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás intézményrendszerének változásai a 20. században
hogy „nem a mai megcsonkított, hanem a régi Magyarország szükségletét kell mérlegelnünk". Az intézményhálózat további változásai: a Bányászati és Erdészeti Főiskola (1922-től Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola) még 1919 márciusában Sopronba települt, a jogakadémiák száma ötre csökkent (az eperjesi jogakadémia Miskolcon, a máramarosszigeti pedig Hódmezővásárhelyen folytatta működését, míg a pécsi jogakadémia a pozsonyi egyetem Pécsre helyezésével szűnt meg). A gazdasági akadémiák száma háromra, a hittudományi főiskoláké pedig 18-ra csökkent. Ugyanakkor 1920-ban egy új felsőoktatási intézmény is létrejött: a budapesti Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar, lényegében az említett korábbi tervek alapján, tulajdonképpen provizórikus jelleggel. (A vonatkozó törvényjavaslat indokolása szerint „annak végleges szervezete nem nyert még megoldást, mert az vagy a budapesti [...] tudományegyetem kebelébe illeszkedik majd bele, mint annak esetleg ötödik tudománykara, vagy mint külön közgazdasági egyetem alakul ki.") 10 A felsőoktatás intézményhálózatát is érintették a pénzügyi stabilizáció keretében, a szanálással, a költségvetési kiadások csökkentésével kapcsolatos javaslatok kidolgozására 1924 októberében létrehozott Országos Takarékossági Bizottság munkálatai. E bizottság a felsőoktatással összefüggő kérdések megvizsgálására három tagú albizottságot alakított. Ennek többsége azt javasolta, hogy „csak annyi egyetem és oly keretben tartandó fenn, amennyi [...] az ország [...] szükségletének megfelelő hallgató számot intenzív oktatás mellett a legmagasabb színvonalon kiképezni képes". Ehhez pedig az albizottság többségének véleménye szerint elégséges - a hittudományi karokat nem számítva — a budapesti tudományegyetem és egy vidéki orvostudományi kar fenntartása. A kisebbségi vélemény viszont a gazdasági szempontokkal szemben a kulturális érdekek elsődlegességét, a budapesti egyetem túlzsúfoltságát hangsúlyozta, s ezért szükségesnek ítélte a négy tudományegyetem fenntartását. Klebelsberg erélyesen tiltakozott a vidéki egyetemek megszüntetése ellen, ami „kulturális leszerelést" jelentene, és az Országos Takarékossági Bizottság végül is úgy foglalt állást, hogy a négy tudományegyetem „változatlanul fenntartandó". A bizottság tárgyalásai során a Közgazdaságtudományi Karral kapcsolatban több javaslat is felmerült (egyes szakosztályainak más intézményekhez csatolásával a kar megszüntetése, az egyik gazdasági akadémiának és az Állatorvosi Főiskolának a kar szervezetébe illesztése). Klebelsberg ellenezte a kar megszüntetését, rámutatott az FM felügyelete alatt álló intézményeknek a karba történő integrálása nehézségeire; s így e kar helyzetével Az intézményhálózat Trianon utáni változásaira: Kiss József Mihály: Párhuzamos utak. A kolozsvári és a pozsonyi egyetem válságos időszakának történetéhez. = Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből. Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből. 14. Bp., 1991. 123-161 p.; ZsiDI Vilmos: A budapesti közgazdaságtudományi kar története. 1920-1948. = Tanulmányok a magyarországi közgazdasági felsőoktatás történetéből. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem Levéltárának Kiadványai. 2. Bp., 1995. 83-9Í., 96-97. p. 184
