AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

II. Egyetem- és felsőoktatástörténet, történettudomány - Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás intézményrendszerének változásai a 20. században

kapcsolatban nem született döntés. A Bányamémöki és Erdőmémöki Főiskolával kapcsolatban a bizottsági tárgyalások során felvetődött a bányászati és a kohászati szakosztályoknak a Műegyetem, az erdészetinek pedig a magyaróvári gazdasági akadémia szervezetébe ülesztésének lehetősége; konkrét határozatot azonban a bizottság e kérdésben sem hozott.

11 Miközben Klebelsberg, politikai súlyát latba vetve határozottan kiállt a vidéki egyetemek mellett — mint mondotta: „a magyar kultúráért folytatott harcban nagy egységet, dreadnoughtot, egyetemet veszteni nem akarok" - a felsőoktatás más területein, főleg a 20-as évek második felében raáonáüs változtatásokat kívánt megvalósítani. Először a jogakadémiák megszüntetésére törekedett. Már 1923 január elején közölte a felekezeti jogakadémiák fenntartóival, hogy intézményeik fizetés kiegészítő államsegélyét az 1922/23. tanév végétől megszünteti, és kérte az illetékes egyházi főhatóságokat, hogy jogakadémiáik működését a tanév végétől szüntessék be. E főhatóságok azonban úgy döntöttek, hogy jogakadémiáikat saját erejükből, ül. részben városi hozzájárulással továbbra is fenntartják (csak a sárospataki és a hódmezővásárhelyi jogakadémia szűnt meg, a kecskeméti jogakadémia pedig mint egyetemes jogakadémia működött tovább). Klebelsberg a következő években ismételten felvetette a jogakadémiák megszüntetésének kérdését, 1928-ban azt az államvizsgáztatási jog megvonásával szándékozott elérni, törekvései azonban az érdekelt egyházak ellenállása miatt nem vezettek eredményre. Ezzel szemben 1928-ban, mintegy kétéves előkészítő munka után - egyes kompromisszumokkal — sikerült megvalósítania a polgári iskolai tanárképzés átszervezését: a két állami polgári iskolai tanárképző főiskola egyesítését és Szegedre helyezését, valamint egy kivételével a katolikus tanámóképzók megszűntetését (és az átszervezéssel, valamint a tanulmányi idő felemelésével és az egyetemi „áthallgatás" előírásával a képzés színvonalának emelését). A 20-as évek végén Klebelsberg - korábbi véleményétől eltérően - a Közgazdaságtudományi Kar helyzetének rendezését is szükségesnek tartotta: e karnak a Műegyetemmel való összevonását kezdeményezve. Erre vonatkozólag a VKM-ben 1929 tavaszán törvényjavaslat is készült; a két intézmény tanárainak az egyesítés módjára vonatkozó eltérő állásfoglalása miatt azonban a fúzió meghiúsult. 1931 kora tavaszán Klebelsberg újabb kísérletet tett e kar helyzetének rendezésére, ezúttal a debreceni egyetemen - a Közgazdaságtudományi Kar mezőgazdasági szakosztályának áthelyezésével és a gazdasági akadémia beolvasztásával mezőgazdasági fakultás létrehozását, a közgazdasági és közigazgatási szakosztályoknak és a kereskedelmi iskolai tanárképzőnek a Műegyetemmel való egyesítését, valamint kétéves kereskedelmi főiskola létesítését tervezve; a mezőgazdasági érdekképviseletek rendkívül éles tiltakozása miatt azonban e terv lekerült a napirendről. Az Országos Takarékossági Bizottság tevékenységére: LADÁNYI Andor: Klebelsberg felsőoktatási politikája. Bp., 2000. 22-24., 53., 57. p. 185