AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

II. Egyetem- és felsőoktatástörténet, történettudomány - Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás intézményrendszerének változásai a 20. században

A budapesti tudományegyetem „túlnépesedése" és ennek következtében fokozódó zsúfoltsága, az ország területéhez és lakosságához képest az egyetemek kis száma, a kulturális decentralizáció követelménye indokolttá tette új tudományegyetem létesítését. A harmadik egyetem létrehozására irányuló törekvések főbb állomásai a század elejéig: 1876-ban a pozsonyi jogakadémia tanárainak javaslata a jogakadémia egyetemmé fejlesztésére^ 878-ban Trefort Ágoston leirata Pozsony megye és a város főispánjához a „fokozatosan létesítendő" tudományegyetem elhelyezésére vonatkozó vélemény közlésére; 1880-ban az uralkodó Trefort felterjesztésére válaszolva felhatalmazta a minisztert egy harmadik, esetleg Pozsonyban felállítandó tudományegyetem létesítése érdekében a további lépések megtételére; ezzel egyidejűleg több más város is bejelentette igényét a harmadik egyetemre; 1884-ben a képviselőház közoktatásügyi bizottságának - az e tárgyban tartott szaktanácskozást követően - hozott határozata egy harmadik egyetem létesítésének szükségességéről; 1885-ben Trefort - országgyűlési tárgyalásra nem került - törvényjavaslata Pozsonyban orvostudományi kar szervezéséről (amely a későbbiekben teljes egyetemmé lenne fejlesztendő); elsősorban a pénzügyi nehézségek miatt e terv lekerülése a napirendről Trefort miniszterségének utolsó éveiben; utódainak véleménye szerint a budapesti és a kolozsvári egyetemi építkezések elsődleges fontosságára tekintettel a harmadik egyetem létesítése nem időszerű. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (a továbbiakban: VKM) álláspontja a koalíciós kormány működése idején módosult; Apponyi Albert 1906 decemberében azt mondotta, hogy „egy harmadik egyetemre sürgősen szükség van", majd az évtized végén már több új egyetem létesítése tervének kidolgozására adott megbízást. (Az elkészült tervezetben öt egyetem és egy műegyetem felállítása szerepelt.) Az 1910. évi választások, a munkapárti kormány hatalomra jutása után az elhangzott trónbeszéd szerint az új egyetemek felállításának előkészítése „sürgős feladata lesz kormányunknak és a törvényhozásnak", az új miniszter, Zichy János is tárcája átvételekor azt hangsúlyozta, hogy az új egyetemek létesítését programja egyik legfontosabb pontjának tekinti. Az új egyetemek elhelyezésére számításba jöhető városok között erősödő verseny folyt, amelyben a szakmaitudományos követelmények helyett inkább a politikai és a gazdasági szempontok álltak előtérben. Zichy tárgyalásokat folytatott az egyes városok képviselőivel, elsősorban az új egyetemek szervezéséhez szükséges anyagi hozzájárulás mértékéről, 1911 májusában a Felső Oktatásügyi Egyesület rendezett ankétot az új egyetemek alapításáról, és ezt követően foglalt állást a miniszter két új egyetem létesítéséről (jóllehet az említett ankéton többen is az anyagi és részben a személyi lehetőségeket figyelembe véve csak egy egyetem szervezését tartották célszerűnek). A választás Pozsonyra és Debrecenre esett, az előbbi várható volt, a Debrecen melletti döntéshez Tisza István befolyása is hozzájárult. A debreceni és a pozsonyi tudományegyetem létesítéséről szóló 1912. évi törvény értelmében a két egyetem „fokozatos fejlesztés mellett [...] állíttatik fel", amit a rendelkezésre álló eszközök I 178