AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményeiből - Bene Sándorné: A Budapesti Egyetemi Könyvtár vetustissima-gyűjteménye – a feldolgozó munka tükrében

Az Egyetemi Könyvtárban egészen a legutóbbi évtized kezdetéig nemcsak együtt raktározták a régi anyag jelentős részét a modem anyaggal, de ennek természetes következményeként - eltérően más nagy könyvtárak gyakorlatától együtt is dolgozták fel, egységes címleírási szabályok alapján. Az 1960-as években Domanovszky Ákosnak, a könyvtár feldolgozó osztálya akkori vezetőjének angolszász mintát követő igényes, modem címleírási szabályzata alapján ismét megkezdték a teljes régi könyvanyag rekatalogizálását, ez a munka azonbafi az 1980-as években megfelelő létszámú munkaerő híján elakadt. A régi és az újabb könyvek feldolgozása csak 1990-től vált külön, azt követőn, hogy a könyvtár áttért a számítógépes katalogizálásra, egyelőre csak a modem anyagra vonatkozóan. A régi könyvek számítógépes regisztrálását a könyvtár ezideig még nem tudta megoldani, több okból. Ezek közül elsősorban a kapacitás-hiányt kell említenünk. 1990-1997 között még csak egy munkatárs dolgozott ebben a munkakörben, 1998tól 2000 márciusáig három, jelenleg kettő. A másik ok szakmai jellegű: még mindig nincs általánosan elfogadott, érvényes nemzetközi szabvány a régi könyvek gépi katalogizálásáról. Könyvtárunkban mégis ekkor indult meg újra, kb. egy évtizedes pangás után a régi könyvek rendszeres, szakszerű feldolgozása. Ez a munka 1990 novemberétől kezdve mostanáig két vonalon futott: egyrészt folytatta a Domanovszky-féle címleírási és katalógus-szerkesztési elvek alapján létrehozott hagyományos nagy katalógus építését a csak bibliográfiai adatokat regisztráló katalogizálással, másrészt az OSzK szakmai felügyelete alatt, pontosabban Borsa Gedeon személyes irányításával bekapcsolódott az országos un. "antikvaprogram"-ba, amelynek feladata az ország valamennyi könyvtárában fellelhető teljes 16. századi könyvanyag bibliográfiai feltárása volt, egyszerűsített címleírási szabályok alapján, kiegészítve részletes példány-leírásokkal, végső célja pedig egy központi országos antikva-katalógus kiépítése. Ez a program időközben megszűnt, főleg az ország anyagi helyzete miatt, de a munka tovább folytatódott, egyelőre hagyományos eszközökkel, mind a mai napig, a könyvtár vezetősége pozitív döntésének és Borsa Gedeon áldozatkész szakma-szeretetének köszönhetően, aki továbbra is vállalta e munka szakmai irányítását. A könyvtárunkban 2001 januárja óta folyó állomány-revízió átmenetileg ugyan megakasztotta a rendszeres antikvafeldolgozást, de az 2001 szeptemberétől tovább folytatódott, sőt új feladattal bővült: a Régi Nyomtatványok Osztálya (RNYO) már 2000 márciusában különvált a Kézirat- és Ritkaságtártól, Farkas Gábor vezetésével, aki a régi könyvek számítógépes feldolgozásának előkészítését kapta feladatul. E munka, amelynek távlati célja teljes antikva-állományunk adatainak Internetre vitele, 2002 februárjában elkezdődött. A Régi Nyomtatványok Osztályának munkatársai a könyvtár Informatikai Osztályának segítségével kísédetképpen számítógépre vittek kb. 40 tételt. Ennek során világossá vált, hogy e faladat megvalósításához elengedhetetlen a már említett problémák megoldása. A kapacitáshiány orvoslása — létszámbővítés, ennek következményeképpen új computerek biztosítása - anyagi kérdés, könyvtárunk állami támogatásától függ, amelynek elnyerésére, illetve növelésére vezetőségünk 16