AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményeiből - Bene Sándorné: A Budapesti Egyetemi Könyvtár vetustissima-gyűjteménye – a feldolgozó munka tükrében

I. AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR GYŰJTEMÉNYEIBŐL BENE SÁNDORNÉ A Budapesti Egyetemi Könyvtár vetustissima - gyűjteménye a feldolgozó munka tükrében A Budapesti Egyetemi Könyvtár, az ELTE központi könyvtára több száz éves múltjának köszönhetően sajátos szerepet tölt be a nagykönyvtárak között: gyakorlati és muzeális feladatai majdnem egyenértékűek, egymással szoros összefüggésben alakultak ki, pontosabban: az utóbbi az előbbiből nőtt ki, évszázadok elteltével. A könyvtár már kezdettől fogva, 156l-re tehető létrejötte óta gyakorlati feladatokat látott el: mindig az oktatás szolgálatában állt. Legrégibb korszakában, a nagyszombati egyetem alapítása előtti időkben a középszintű képzést szolgálta a nagyszombati, znióváraljai és vágsellyei kollégiumok könyvtáraként, majd az egyetem alapításának évétől, 1635-től kezdve mind a mai napig az egyetemi oktatáshoz kapcsolódott tevékenysége. Manapság egyaránt tekinthető közkönyvtárnak, tudományos szakkönyvtárnak (a középkori történelem, a filozófia, pszichológia és teológia vonatkozásában), valamint muzeális könyvtárnak, nemcsak különgyűjteményei, de a magyar történelemmel, kultúrtörténettel szoros összefüggésben kialakult teljes régi (17-18. századi) állománya révén is. Könyvtárunk - egyéb különgyűjteményei mellett — az ország egyik legjelentősebb antikva-gyűjteményével rendelkezik. Legrégibb kiadású, 15-16. századi könyvei kezdetben természetesen nem képeztek különgyűjteményeket, ezek kialakítására csak több száz évvel később, a múlt század utolsó negyedében került sor, pontosan 1876-tól kezdődően, a régi anyag teljes rekatalogizálása kapcsán, mikorra már a könyvtár régen volt hétköznapjai történelemmé váltak, e régi időkben tankönyvként használt könyvanyaga pedig muzeális értékké. Először az ősnyomtatványtárat hozták létre, 1881-ben, majd az RMK-gyűjteményt. A 16. századi külföldi kiadású könyveket, az un. antikvákat (vagy a könyvtár saját terminológiája szerint: vetustissimákat) csak az 1950-es években választották külön, illetve akkor még csak a század első felének kiadványait, az 1501-1550 között megjelent könyveket. A 16. század második felében, az 1551-1600 között kiadott könyvek kiválogatása csak nemrég, 2001-ben történt meg, a 17. századi könyvanyag kiemelése és különgyűjteménnyé alakítása, pedig most van folyamatban, 2002 áprilisától kezdődően.* * 2003 szeptemberében ez a munka befejeződött. 15