AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

II. Művelődéstörténet - Izsépy Edit: Rimaszombat a 17. században

tette kérésüket: „leomlott az a kőfal, melyet rim (!) Szonbatvárosának ... öreg temploma köré húztak. Engedélyt kértek tőlünk, hogy megjavíthassák és felújíthassák. Mivel a törvény engedélyezi az öreg templomok javítását ... kezükbe adtuk bizonyítékként ezt a levelet. Fontos, hogy amennyiben nem lépik túl [a régi építmény méreteit] emiatt senki se zaklathassa ... őket. " A nemességet szerzettek közül a leggazdagabb volt a KAZAl-család. Valószínűleg Sajókazáról kerültek ide. A vagyon megalapítója a századforduló idején született Kazai Miklós. Fiúgyermeke nem maradt, vagyonát a rokonság örökölte. Nemcsak Rimaszombatban volt háza, hozzátartozó földdel, hanem Füleken és Besztercén is, Leleszen pedig egy nemesi kúriája. Bakostöréken malma és egész telke, Kis-Hontban még egy egész és öt résztelke, Gömörben hat telke és egy puszta része, Alacskán szőlője volt. Nem tudjuk, hogy az ötvös Kazai János ezekből mit örökölt, de maga megszerezte Bakti puszta egy részét. Természetesen az armalista családok közül keveseknek sikerült meggazdagodni, a puszták és telkek bérlete ezt nagyban előmozdította. Míg a polgárok egy része elszegényedett, az élelmesebb igás állatot, szekeret és szőlőt szerzett. Az állandó háborús fenyegetettség miatt házaikat nem csinosították, inkább családjuk felemelkedését igyekeztek előmozdítani. Az 1630. évi 30. törvénycikk kimondta, hogy a jobbágy földesura és az illetékes vármegye hozzájárulása nélkül nem nemesíthető. A két magyar földesúr jobbágyainak tartotta a mezőváros lakosait. Mivel ők hatalmas birtokaikra nehezen és nagy uzsorakamatra kaphattak kölcsönt, gyakran kerültek pénzzavarba, különösen akkor, ha a bécsi udvarban az osztrák és a cseh főurakkal akartak versenyezni. Ezért FORGÁCH Ádám gróf 1669-ben kapott az alkalmon, amikor mezővárosainak néhány polgára és birtokainak meggazdagodott jobbágy a hozzáfordult és földesúri kötelékből való elbocsátó levelet manussio kért. Csak ennek alapján kaphattak Bécsben a magyar kancelláriától armálist, nemesi oklevelet.

3 A rimaszombati KoÓS István is megkapta 400 tallérért (1000 Ft) a manumissiot, ugyanekkor mások csak 100-300 tallért fizettek. A gróf rendezhette az adóságát, Koós pedig miután a magyar kancellárián lefizetett 50 forintot a nemesi levél kiállításáért és kiadásáért, majd a megyei tisztviselőknek az armális kihirdetéséért egy-egy aranyat, bizonyításért ismét egy aranyat, s végre elérte, hogy nemzetes uramnak szólították. A telek általában továbbra is a földesúr tulajdona maradt, ezért engedték el szívesen jobbágyaikat. A Koós-család 1683-ban és 1692-ben is földesúri telken élt, csakúgy mint APÁTI Nagy István és BORNEMISSZA András. A 3 Magyar Országos Levéltár (=MOL), Mohács utáni gyűjtemény (=R szekció), Városi iratgyűjtemény (=314) 1661. I. 21. - 1669. augusztus 14. Forgách Ádám Libercsey Mihályhoz és október 26. Forgáchné Rekberg (Rechberg) Mária grófnő. A Forgách cs. Itára P 1950. - 1600 kr. 120^400 Ft-ba került a manumissio. 1. RÁCZ István: Városlakó nemesek 1541-1848. között. 219. p. 92