AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)
II. Művelődéstörténet - Izsépy Edit: Rimaszombat a 17. században
megnemesített polgárok ritkán tudták felszabadítani telküket (exemptio) és családjukra íratni {inscriptió). A városi tanács semmiféle nemesi különállást nem tűrt. 1683-ban 34 armális család élet Rimaszombatban. Nekik ezután is viselniük kellett az összes városi terhet, sőt az állami adót is tovább fizették. Csak a bírók voltak adómentesek. A kereskedőknek azonban a nemesség igen hasznos volt, mert őket nem kötelezték a harmincad megfizetésére, ha a saját földjük termését vitték eladni, vagy saját szükségletükre hozták be az árut. így hamarosan megtérült az armálisra fordított pénz. Még lovat is vámmentesen hajtottak a harmincad-helyeken át. 4 Az armalisták száma annyira megnőtt a 17. században, hogy a Királyi Könyvekbe 1608-1715-ig be sem jegyezték őket. Az ősi nemesi családok leszármazottai lenézték az új nemeseket. „Ma már a nemességet nem karddal és vérrel szerzik, hanem mint valamit portékát megvásárolják - írta NÁDASDY Ferenc gróf. - a nemesi ifiak... kereskedők lesznefc 5 . " A város lakóinak száma Rimaszombat lakosságának száma 17. század folyamán a hadjáratok és járványok következtében inkább csökkent, semmint növekedett. Ám ez a pusztulás nem volt akkora s olyan végzetes, mint az Alföldön s a nagy hadi utak mentén. A magyar mezővárosokat általában nem erősítették meg mint a szászok a magukét; részben, mert sem követ, sem (vályogon kívül) téglának való anyagot nem találtak; de részben azért, mert az idő megtanította őket arra, hogy egy ostrom több kárt okozhat, mintha az ellenséges seregek harácsolás után átrobognak a kifosztott helységen. Ám a városokba tömörült lakosság mégis több oltalmat remélt, mint a szétszórtan álló kis falvak népe, a hadak közeledtére ezért hagyták el szülőföldjüket. Emiatt maradt annyi falu pusztán nem csupán az Alföldön, hanem a hegyvidék szélét is. Az erdélyi fejedelmek, majd THÖKÖLY Imre hadjáratai Rimaszombat környékét sem kímélték, ám magát a várost nem pusztították el. Az állatállomány elhajtása s az éles rekvirálások miatt többször fenyegette éhínség, egyes porták lakatlanok maradtak. Az üres helyekre azonban hamarosan jöttek minden felől menekülő emberek, amint a családnevek bizonyítják. A városi tanács szívesen fogadta őket, hogy a növekvő adóterhek viselésében részt vegyenek. Mai értelemben vett országos népszámlálás illetőleg országos adóöszszeírás csak a 18. század eleje óta van. A jobbágy portákat a korábbi századokban összeírták a magyarok (urbárium) és az 1500 évek közepétől a törökök (defter) is, az adózás miatt. A földesuraknak és a jobbágyoknak egyaránt 4 SZABÓ István: A jobbágyság nemesítése. = Turu! 55. (1941) 11-21. p. - SZAKÁLY Ferenc: Magyar nemesség a 17. századi hódoltságban. = Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szerk. Szvircsek Ferenc. Salgótarján, 1984. /Discussiones Neogradiensis 1. sz./ Nádasdy Ferenc: Oratio. 1668. Idézi PAULER Gyula: Wesselényi nádor és társainak összeesküvése. I. köt. Bp., 1876. 18. p. 93
