AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

V. Egyetem- és felsőoktatástörténet - Újváry Gábor: „Ha Béccsel megszakad az összeköttetés, akkor megszakad az összeköttetésünk a saját múltunkkal”. Adattár a Bécsi Magyar Történeti Intézet tagjairól (1920–1944)

A Bécsi Magyar Történeti Intézet által biztosított kutatási lehetőségek a magyar történettudomány további fejlődésére is rendkívüli hatással voltak. Mindenekelőtt az újkori magyar történelem forrásainak mintaszerű kiadása, illetve ezek rendkívül színvonalas földolgozása révén. Köszönhetően annak, hogy a példás alapossággal kidolgozott és megfogalmazott, szakmailag is felsőfokú program nem csupán terv és igény maradt, hanem részben meg is valósult. Klebelsberg minisztersége idején, a Fontes-tervek megvalósítása érdekében még össze lehetett fogni a később egymással szembekerülő historikusokat, közös munkára lehetett megnyerni őket. A húszas években nagyjából egyidőben dolgoztak a Fontes-köteteken az ezután a legkülönfélébb irányba tartó tudósok: Károlyi Árpád, Angyal Dávid, Szekfű Gyula, Mályusz Elemér, Hajnal István, Domanovszky Sándor, Steier Lajos, ТЫ1М József, Miskolczy Gyula, Lukinich Imre, Baranyai Béla, VlSZOTA Gyula, IVÁNY1GRÜNWALD Béla; azaz a két világháború közötti időszakban amúgyis "aranykorai" élő magyar történettudomány színe-java. Kutatók, akiket csak Klebelsberg tudott együtt tartani, akiket csak Klebelsberg tudott egyazon cél érdekében mozgósítani. 1921-től, Károlyi Árpádnak Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatékát földolgozó könyvének megjelenésétől 1944-ig folyamatosan, összesen 24 cím alatt, 42 kötetben jelentek meg a Fontes-kiadványok. Csak néhány olyan esztendő volt, amikor egy kötet sem látott napvilágot: 1923 (ekkor viszont az eredetileg szintén a bécsi intézethez kapcsolódó, de végül torzóban maradt sorozat, a Magyarország törökkori történetének forrásainak egyetlen kötete hagyta el a sajtót), valamint az 193 l-es év és az 1941-1943 közötti időszak. A legtöbb kötet a Klebelsberg-időszakban jutott el a szakközönséghez: a Gróf életében 25 jelent meg. Az átlagosan 50 íves kötetek az iratok eredeti nyelvén (latinul, németül, magyarul, franciául, szerbül, horvátul, szlovákul), jegyzetekkel kiegészítve, név- és tárgymutatóval ellátva jelentek meg. Bevezető tanulmányaik jóval igényesebbek és terjedelmesebbek voltak a megszokottnál: általában alaposan körbejárták a kérdés történetét és a kiadott iratokon kívül fölhasználták azokat is, amelyeket a kutatások során kiválogatottak, ám végül kihagytak a kötetből. A bevezetések többsége akár önálló kötetként is megjelenhetett volna - néha ez meg is történt -, hiszen a vaskos kiadványok egyharmadát-egynegyedét tette ki. Hiba volt azonban, hogy az eredeti nyelvükön között forrásokat kizárólag magyar regesztákkal és jelzetekkel látták el, és hogy a kötetek címe és tartalomjegyzéke is magyarul volt megadva. így a környező országok történészei kevésbé ve(he)ttek tudomást e kiadványokról - holott általában ezek az ő szempontjukból is roppant fontosak lettek volna. Annál is inkább, mivel a Fontes-kötetek egy része olyan forrásokat is közölt, illetve földolgozott, amelyek az 1927. július 15-i, a Testőrpalotával szemközti Igazságügyi Palotában kiütött tűzvész 390