AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

V. Egyetem- és felsőoktatástörténet - Újváry Gábor: „Ha Béccsel megszakad az összeköttetés, akkor megszakad az összeköttetésünk a saját múltunkkal”. Adattár a Bécsi Magyar Történeti Intézet tagjairól (1920–1944)

martalékai, illetve az 1944-45. évi bombázások és pusztítások áldozatai lettek. A látványos eredmények ellenére az eredeti, 1917-1920 között megfogalmazott Fontes-célkitüzéseknek csak kisebb része valósul(hatot)t meg. Károlyiék 1918-1919-ben kidolgozott tervei az idők folyamán többször módosultak. Az első elképzelések szerint a tematikailag igen gazdag Fontes az újkori magyar történelem hézagainak föltárását vállalta volna, aminek maradéktalanul nem tudott (nem is lehetett volna) megfelelni. Valószínű, hogy Klebelsberg és a bécsi magyar levéltárosok szándékosan állították ilyen magasra a mércét, hiszen tudták: e tervek töredékének teljesülése is óriási hasznot hoz a magyar történettudománynak. így, bár a sorozat köteteinek többsége mintaszerű, komoly elismerést kiváltó kiadvány volt, a különben igen fontos kérdéseket tisztázó, ám szűkebb témát elemző és bemutató kötetek mellett csak néhány nagyobb terület alaposabb feltérképezése történ(hetet)t meg. Széchenyi munkái 13, a nemzetiségi kérdés történetéről szóló forrásoké 8, József nádor iratai és a Naplók, emlékezések-sorozat 4-4, a Kossuth-emigráció aktái 3 kötetben jelentek meg. Ez összesen 32 kötet a 42-ből, ami viszont azt jelzi: egy-egy megkezdett témát igyekeztek minél teljesebben körüljárni. A Fontes mellett még sok-sok könyv, tanulmány, forrásközlés és cikk megjelenése köthető a Bécsi Magyar Történeti Intézetben folytatott kutatómunkához. Az Intézet segítségével - de a Magyar Történelmi Társulat kiadásában - megjelenő Fontes-sorozat mellett az Intézetnek saját periodikája is volt: Angyal Dávid kezdeményezésére 1931-től 1940-ig, 10 kötetben láttak napvilágot az Evkönyvek, amelyek kezdettől fogva a Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásával jelentek meg. Tíz kötetükben 85 magyar és 30 német nyelvű tanulmányt adtak ki a legkülönbözőbb történeti témákról. Egy-egy évkönyvben kezdetben 15-20, sőt, 1934-ben már 23 értekezést nyomtattak ki; 1936-tól 10 alá csökkent, 1938-ban 3, 1939-ben és 1940-ben 4 volt az értekezések száma. Az 1940-es évfolyammal megszűnt Evkönyvek felélesztésére a második világháború után is történtek kísérletek. A szép tervekből azonban - az Intézet és a Collegium Hungaricum tevékenységének 1948 utáni szünetelése miatt-semmi sem lett... Az intézeti tagok bécsi kutatómunkáját, közvetve vagy közvetlenül a korszak nagy történeti összefoglalásai is fölhasználták, értékesítették. A "Hóman-Szekfű" Szekfű által írott köteteiben igen sok utalás történik a Fontes-kötetekre, az ösztöndíjasok bécsi forrásokat földolgozó tanulmányaira. A Domanovszky szerkesztette Magyar Művelődéstörténet öt kötetében pedig jó néhány egykori intézeti tag (így Deér József, Váczy Péter, KRING Miklós, Sinkovics István, Szilágyi Lóránd, Mályusz Elemér, Paulinyi Oszkár, ifj. SZENTPÉTERY Imre, Lukinich Imre, Szabó István, Berlász Jenő, VÁCZ Elemér, JUHÁSZ Lajos, HÖLLRIGL József, Ember Győző, BAKÁCS István János, CSAPODI Csaba, Hermann Egyed, Csóka J. Lajos, HARASZTI Emil, 391