AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

V. Egyetem- és felsőoktatástörténet - Újváry Gábor: „Ha Béccsel megszakad az összeköttetés, akkor megszakad az összeköttetésünk a saját múltunkkal”. Adattár a Bécsi Magyar Történeti Intézet tagjairól (1920–1944)

gát állandóan figyelemmel kísérő és értékelő miniszter, aki "kívülállóként" is érezte és megértette e szakma gondjait. Az Intézetnek - szabályrendelete szerint - "állandó" vagy "változó" belső és külső tagjai, valamint vendégei voltak. A belső tagok a Gyűjteményegyetem tudományos tisztviselői, "az intézet céljait szolgáló kutatásokkal, publikálásokkal megbízott hazai történetkutatók", valamint már végzett, a másolásban, kivonatolásban stb. segédkező fiatalok közül kerültek ki, és több mint három hónapot - általában egy szemesztert, még inkább egy tanévet, gyakran pedig ennél is hosszabb időt - töltöttek az intézetben. A külső tagok az egyéb kutatási témákon dolgozó hazai tudósok voltak, akik a Gyűjteményegyetem "előzetes engedélyével az Intézet erkölcsi támogatását, esetleg az intézeti lakást" is igénybe vették, míg a vendégek - Bécsben tartózkodó magyar kutatók - számára az igazgató rövidebb időre adhatott engedélyt az intézetben lakásra. Egy 1924 őszén Klebelsberg es Friedrich SCHMIDT-OTT, a Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschaft elnöke közötti megállapodás eredményeként 1925 tavaszától három szobát német vendégkutatók számára tartottak fenn; cserébe a németek magyar tudósokat fogadtak athéni, firenzei és berlini intézeteikben. Sajnos az intézet tagjairól készült különböző kimutatások más és más szempontok szerint készültek, általában az egyazon forrástípuson belül is következetlenül. Igen nehéz tehát az intézet belső és külső tagjairól, illetve vendégeiről pontos statisztikát összeállítani. Jómagam - a lehető legtöbb forrás bevonásával és összehasonlításával - 161 belső, esetleg kültagként az intézetben tartózkodó ösztöndíjasról állítottam össze az adattárat. Hasonló eredményre jutunk, ha az 1923/24. tanévtől az 1941/42-ig minden esztendőről megjelent hivatalos jelentések adatait összegezzük. (Itt persze figyelembe kell vennünk azt is, hogy 1920 őszétől 1923-ig és 1942 nyarától 1945-ig hiányoznak a kimutatások.) Eszerint ebben az időszakban összesen 209 esetben - ez az esetszám az ismételten ösztöndíjhoz jutottak miatt mintegy 150 személyt takar- voltak az intézetnek belső tagjai. Közöttük olyan tudósok, mint ALFÖLDI András, BAKÁCS István János, BARANYAI Béla, BARÁTH Tibor, BENDA Kálmán, BERLÁSZ Jenő, BOBULA Ida, CSÓKA Lajos, DEÉR József, DOMANOVSZKY Sándor, EMBER Győző, FEKETE Lajos, FLEISCHER Gyula, GYÓNI Mátyás, HADNAGY Albert, Hajnal István, HÁZI Jenő, HERMANN Egyed, ILA Bálint, JAKÓ Zsigmond, JÁNOSSY Dénes, KELÉNYI Béla Ottó, KOMORÓCZY György, KOSÁRY Domokos, KOMJÁTHY Miklós, KUMOROVITZ Bernát Lajos, LUKINICH Imre, Mályusz Elemér, MÉREI Gyula, Miskolczy Gyula, PAULINYI Oszkár, PERÉNYI József, PLEIDELL Ambrus, RAVASZ Borbála, SALACZ Gábor, SINKOVICS István, STEIER Lajos, SZABÓ István, TÖRÖK Pál, VÁCZY Péter, ZÁDOR Anna, ZSINKA Ferenc. Mindehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy nemcsak a Bécsi Magyar Történeti Intézetnek, de az ugyancsak a Testőrpalotában működő Collegium Hungaricumnak is számos történész ösztöndíjasa volt (pl. FEKETE Nagy Antal, GENTHON István, EPERJESY Kálmán, BARTA István, MOLLAY Károly, SASHEGY

I Oszkár). Né388