AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

V. Egyetem- és felsőoktatástörténet - Újváry Gábor: „Ha Béccsel megszakad az összeköttetés, akkor megszakad az összeköttetésünk a saját múltunkkal”. Adattár a Bécsi Magyar Történeti Intézet tagjairól (1920–1944)

hányan pedig (mint PÁLFY Ilona, MEZŐSI Károly, LEDERER Emma, SZILÁGYI Lóránd, WALDAPFEL Eszter, CZEGLÉDY Károly) a collegiumi ösztöndíj mellett - természetesen más időpontban - a Történeti Intézeti tagságot is elnyerték. Az Intézet vendégeként pedig valamennyi "jegyzett" magyar történész hosszabb-rövidebb időt töltött a Testőrpalotában. A sokba kerülő külföldi "elitintézetekkel" szemben megnyilvánuló ellenérzések és ellenvetések dacára: az ösztöndíjasok névsorán, tudományos teljesítményén és későbbi életpályáján végigtekintve, a Történeti Intézet vonatkozásában igen komoly eredménnyel járt az állami ösztöndíjakció. A itt időzöttek többsége - mintegy kétharmada, háromnegyede - a negyvenes évek közepéig bekerült a magyar értelmiségi elitbe, s gyakran - igaz, 1945-től, majd 1948-tól sokszor már az emigrációban - még az ötvenes, hatvanas és hetvenes években is vezető szerepet játszott. Az Intézet tudományos eredményei Klebelsberg tudatos forráskiadvány-programjának 1918-1920 közötti alapozó munkálatai során a bécsi levéltári anyagot legjobban ismerő magyar történészek-levéltárosok határozták meg azokat a témákat, amelyekre a legtöbb, illetve a legérdekesebb magyar vonatkozású iratanyag található, majd a forráskiadás-sorozat mintaszerű tervezetét is elkészítették. Csak ezután kezdődtek el a Fontes-kötetek megjelentetése céljából indított bécsi kutatások. A Bécsben kutató magyar történészek óriási segítséget kaptak a levéltári likvidációs bizottság tagjaitól, majd 1927-től a magyar levéltári delegátusoktól. A magyar kormány a Monarchia fölbomlását követően azonnal bejelentette társtulajdonosi igényét az egykori "közös levéltárakra". Mivel a levéltári szétválasztás kérdésében a békeszerződések sem teremtettek egyértelmű helyzetet, ez ügyben is diplomáciai jegyzékváltásokra került sor. A megegyezés még így is sokkal hamarabb és simábban történt, mint pl. a múzeumi és a könyvtári állomány esetében. Az egykori Monarchia kultúrjavainak kezeléséről zajló osztrák-magyar tárgyalásokon sikerült elérni, hogy 1921-től a Kriegsarchivban, 1922-től pedig a Haus-, Hof- und Staats, valamint a Hofkammerarchivban magyar levéltári kiküldöttek dolgozhassanak. Rendkívüli szerepe volt ebben Károlyi Árpádnak, aki - Szekfű és Eckhart segítségével - a magyar jogigényeket megfogalmazta. Ezek értelmében írták aztán alá 1926 májusában az 1927. január l-jén életbe lépett - titkos - badeni levéltári egyezményt. E szerint: 1. Magyarország visszakapta a kizárólag magyar provenienciájú, tisztán magyar szellemi tulajdonnak tekinthető irategyütteseket; 2. a két állam közös szellemi tulajdonának nyilvánították a központi államigazgatás 1526-1918 közötti, legalább részben magyarországi hatáskörű szerveinek működése során keletkezett állagokat; 3. állandósították a levéltári delegáció intézményét. 389