AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményeiből - Knapp Éva: A Budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirat- és Ritkaságtára. Tudományos ismertető

SZTÁRAI Máté volt a másolója a két, 1474-ben, illetve 1475-ben készült latin kódexnek. Mindkettő EGERVÁRI László váradi püspök használatára készült. Az egyik Sztárai-kódex (Cod. Lat. 25.) a Gesta Romanorum szöveghagyományába pontosan még be nem illesztett szövegvariánst, valamint Ponciánus históriáját tartalmazza. A másik Sztárai-kódexben (Cod. Lat. 71.) a trójai háború történetének 1287-es, Guido de COLUMNA-féle regényes feldolgozása olvasható. A két kódex sorsa több évszázad után az Egyetemi Könyvtár Kézirattárában újra összekapcsolódott: az egyik (Cod. Lat. 71.) a lorettomi szervita kolostorból, a másik (Cod. Lat. 25.) 1877-ben Isztambulból került ide. 1802-ben WINKLER Mihály gödrei plébános a könyvtárnak ajándékozott hét értékes kéziratot, köztük az 1506-ben készített, ma Winklerkódexnek nevezett, valamint a XVI. század első negyedében írt, Veszprémikódex néven ismert magyar nyelvemlékeket. Egy Winklerre utaló papírlap volt a Codex Germanicus 3. jelzetű német kódexben is. Az első kötéstábla belső oldalán található XIX. századi bejegyzés azt rögzíti, hogy a kéziratot bevezették az Egyetemi Könyvtár katalógusába. Ez a XVI. század elejéről származó kódex a Gilgengart címen ismert nyomtatott imádságos könyv kézzel írott másolata. A kéziratot hét széles keretezésü, gazdagon színezett egész oldalas fametszet díszíti, a szöveges oldalak egy részét ugyancsak színezett fametszetek keretezik. Az egész oldalas figurális díszítések szoros kapcsolatban állnak az utánuk következő szöveges résszel. A metszeteket az antik és humanista irodalmi alkotások illusztrálásával hírnevet szerzett művész, a Petrarka-mester készítette. A kézirat nyolc fő szerkezeti egységét bűnbánati és búcsúimádságok, Mária-imádságok, a Szentháromsághoz fűződő imádságok, Krisztus szenvedéséhez kapcsolódó szövegek, áldozási imádságok, a Mária-imádságok egy újabb csoportja, a hét bűnbánati zsoltár litániával és szent Anna-imádságok alkotják. A kódexet vékony fatáblára húzott, vörösesbarna, kissé kopott aranyozott bőrkötés borítja, amely a virágdíszes, legyezőmotívumos nagyszombati kötések egyik változata a XVIIXVIII. század fordulójáról. A kötéstáblákat két, hátulról előre záródó filigrán vaskapocs fogja össze. A kódex a későközépkori imádságoskönyvek műfajának egy olyan egyedivé tett változata, amely egyrészt hűen tükrözi a német későreneszánsz udvari kultúra kisugárzását, másrészt jelzi a középkori, későközépkori vallási szövegek popularizálódási folyamatának egy állomását. A kódex ráirányítja a figyelmet a korszakváltásra a sokszorosító technikák történetében, melynek során a kéziratok fokozatosan átadják helyüket a kézzel, majd a fametszetekkel díszített ősnyomtatványoknak, míg végül a miniátor szerepét is a nyomda veszi át. A kódexek nyomtatott katalógusának elkészítésére FEJÉRPATAKY László külső szakértőket is felkért: ÁBEL Jenőt a görög, BOJNISICH Ivánt a szláv, GOLDZIHER Ignácot az arab, SZILÁDY Áront a török kódexek leírására. 26