AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)
I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményeiből - Knapp Éva: A Budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirat- és Ritkaságtára. Tudományos ismertető
anyagát, ezen belül elsősorban a török kori és az erdélyi forrásgyűjtést gazdagította. PAULER Tivadar ország- és megyegyűlésekre vonatkozó kéziratos hagyatéka, valamint ARANY János Arisztophanész-fordításainak kéziratai (az író özvegyének ajándékaként) szintén ekkor kerültek a Kézirattárba. A régi metszetekből, valamint a különleges értékű illusztrált nyomtatványokból a XX. század elején alakították ki az ún. Metszetszoba gyűjteményt. A II. világháború után kronológiai elvek szerint a Ritkaságtárban helyezték el az alapállományból leválasztott, 1521-1550 között megjelent nyomtatványokat. Ez a Vetustissima gyűjtemény nevet kapta. Az időhatárok figyelembevételével ide sorolták át a Magyar Vonatkozású-, az Aprónyomtatvány- és a Metszetszoba gyűjtemény megfelelő bibliográfiai egységeit. Ez a gyűjtemény az országos Antiqua-pro^m keretében napjainkban 1600-ig tovább bővül a könyvtár alapállományából. 1945 után alakították ki a Rariora Hungarica, a Párttörténet és az időközben már megszüntetett Remota Politica és Remota Erotica gyűjteményeket, valamint a kéziratos disszertációk tárát. A kéziratok 1907-1961 közötti gyarapodásáról évtizedeken át csupán gyarapodási naplók nyújtottak tájékoztatást. Erről az anyagról 1954-1961 között elnagyolt gépiratos katalógus készült, ami alapjává vált egy szakszerűbb és könnyebben kezelhető cédulakatalógusnak, valamint az állományegységenként vezetett állománynaplóknak. Ezzel párhuzamosan cédulakatalógus készült a Tudós Levelezés anyagáról. Az 1960-as években a könyvtár ősállományát, az ún. Antiquissima gyűjteményt kiemelték az alapállományból. Ez a gyűjtemény a könyvtár 1635 előtti állományának fellelhető köteteit tartalmazza. Kiválasztása a tulajdonosi bejegyzések alapján történt. Bővítése napjainkban is folyik. Ugyancsak az 1960-as években kezdték el rendezni és katalogizálni az 1840 előtt készült egylapos kéziratos és nyomtatott térképeket, valamint a tájképeket. Az 1980-as években a kellőképpen fel nem tárt XVUl-XIX. századi aprónyomtatványok váltak az alapállománytól külön kezelt ritkaságtári gyűjteménnyé, melynek katalogizálása elkezdődött. A XX. században a Kézirattár viszonylag kevés kézirattal gyarapodott. Ezek közé tartozik például az a Velencei egyezmény keretében 1932ben Bécsből átadott három kötet, amely a XIX. században az Egyetemi Könyvtár katalogizálatlan állományából került Ausztriába. A Kézirat- és Ritkaságtárhoz tartozó különgyüjteményeket nyomtatott katalógusok, valamint a szolgálati- és olvasói cédulakatalógusok tárják fel. Nyomtatott katalógusok tájékoztatnak a latin kódexekről. A görög és a német kódexek az országos állományt analitikusan feltáró nyomtatott katalógusokban is megtalálhatók. A többi kéziratról a századfordulóig áll rendelkezésre nyomtatott katalógus. A kéziratos egyetemi disszertációkról olvasói leíró- és szolgálati helyrajzi katalógus tájékoztat. A korábbi előkészületi munkák után az 1980-as évek második felében szükségessé vált az 1907 utáni kézirattári gyarapodás teljes anyagának újrakatalogizálása. Az értékes 24