AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményeiből - Knapp Éva: A Budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirat- és Ritkaságtára. Tudományos ismertető

leválasztása, a különgyűjtemények megfelelő felállítása, katalogizálása. Az átköltözést követően az egyetem rektora elrendelte, hogy az 1711-ig megjelent magyar és magyarországi, valamint az 1520-ig megjelent külföldi nyomtatványokból létesítsenek különgyüjteményt. Ezt követte a tár anyagának különböző színtű feltárása, mindenekelőtt a kódexek és az egyéb kéziratok elkülönítése. A kéziratos anyag nyomtatott katalógusainak megjelentetése és a Ritkaságtár katalogizálása párhuzamosan haladt. Az ősnyomtatványtár 1879 óta tartó újjárendezése 1882-re készült el. 1881-ben jelent meg a Kézirattár nyomtatott katalógusának első kötete, amely a kódexek leírását tartalmazta. Ezt követte az 171 l-ig magyar nyelven és Magyarországon megjelent nyomtatványok leválasztása az alapállománytól és besorolása az RMK I. és RMK II. gyűjteménybe Szabó Károly bibliográfiájának, a Régi magyar könyvtárnak az elvei alapján. Az alapállományból még Szabó Károly Régi magyar Könyvtára III. kötetének megjelenése (1896-1898) előtt elkülönítették az 1711 előtti hungarika nyomtatványokat Magyar Vonatkozású Nyomtatványok címen. A bibliográfia megjelenése után ezt a különgyüjteményt a századfordulón az 171 l-es időhatár meghagyásával szétválasztották a magyar szerzők munkára (ez lett az RMK III. gyűjtemény) és a magyar vonatkozású művekre (ez maradt a Magyar Vonatkozású - MV - gyűjtemény). Az 1501-1520 között megjelent nyomtatványok feldolgozását és katalogizálását 1883-1888 között KUDORA Károly végezte. 1885 után az alapállományból leválasztották a XVI. századi aprónyomtatványokat, köztük a reformáció kori hitvitázó műveket, politikai röpiratokat. Ez lett az Aprónyomtatvány gyűjtemény alapja. Később a gyűjtemény időhatárát tartalmi szempontok alapján kiterjesztették a XVII-XVIII. századra is. Ekkor váltak önálló egységgé a XVIII-XIX. századi Üdvözlő versek, Halotti versek és beszédek is. A Kézirattár állományát feltáró katalógus második kötete 1889-1910 között jelent meg négy részben. A harmadik részben (1907) az időközben állományba vett új anyag feltárása is megtörtént (supplementum). A negyedik (1910) rész TETZEL Lőrinc összeállításában a mutatókat tartalmazza. A kötetek megjelenésével párhuzamosan folyt a különgyűjtemények rendezése. A kézirattár újrarendezésének feladatát 1914-ben HÓMAN Bálint kapta meg, aki feldolgozta az újonnan bekerült kéziratokat és kibővítette az ősnyomtatvány-katalógust. A Ritkaságtár belső rendjének kialakításakor Hóman munkáját FlTZ József segítette, aki 1920-tól átvette a különgyűjtemények kezelését. A katalogizálási munkák fontosságát az új gyarapodások jelentős mennyisége is alátámasztotta. A XIX. század végi szervezett ritkaságtári gyarapodások közül kiemelkedik SZILÁGYI Sándor hagyatéka megszerzése (1899). Az anyagot a kultuszminisztérium vásárolta meg és adta át a könyvtárnak. A hagyaték nagyobbik, kéziratos része a Kézirattár magyar történelmi 23