AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Mátrai László: Az Egyetemi Könyvtár fejlődése a felszabadulás után

AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR FEJLŐDÉSE A FELSZABADULÁS UTÁN* MÁTRAI LÁSZLÓ • Egyetemünk könyvtárának felszabadulás utáni története a historikus számára nem csupán azért érdekes kérdés, mert — fontos intézmény lévén — története kiszakíthatatlan részét alkotja az Alma Mater történetének, s nélküle ezért az Egyetem története menthetetlenül töredékes maradna. Külön érdekességét az a specifikum adja meg, hogy a Könyvtár egy intézménynek (az Egyetemnek) az intézménye, s így kettős története van: részben az anyaintézmény fejlődését tükrözi, részben saját „gyűjteményi" jellegének öntörvényeit követi. A magyar művelődéstörténetben sokáig kiváltságos, egyedi hely illette meg az Egyetemi Könyvtárat, hiszen évszázadokon át volt az ország egyetlen nyilvános jellegű nagykönyvtára, és hosszú ideig a nemzeti könyvtár és a főváros könyvtárának szerepét is betöltötte. A Széchényi Könyvtár csak a XIX. század végére kezdi saját hivatását megtalálni, s csak a XX. században támad komoly „vetélytársa" az Egyetemi Könyvtárnak: a Szabó Ervin által megreformált Fővárosi Könyvtár az első nagykönyvtár, amely állományának és működésének modernsége révén mint tudományos nagykönyvtár is megtöri az Egyetemi Könyvtár eddigi monopolhelyzetét. A felszabadulás idején Könyvtárunk — elsősorban igen gazdag állománya révén — tisztes helyet töltött be a nagyobb könyvtárak között: csupán Szabó Ervin könyvtára mögött volt lemaradásban, főképpen annak modern munkamódszerei mögött. A háborús véletlennek és a jó könyvtári kollektívának volt köszönhető, hogy az állományban lényeges kár nem keletkezett. A könyvtári üzem megindítása azonban mégis igen nagy nehézségekbe ütközött, hiszen — Budapest legtöbb épületéhez hasonlóan — a világítás, a központi fűtés nem működött s az összes ablakok és üvegtetők hiányoztak. A budapesti Nemzeti Bizottság már 1945. február 21-én új igazgatót bízott meg „a könyvtár helyreállításával és üzembehelyezésével". A lelkes kollektíva üres gyomorral, de fáradhatatlan munkával elérte azt, hogy a Könyvtár már 1945. április 23-án megnyithatta kapuit, messze megelőzve ezzel az összes hasonló jellegű könyvtárat. Ez természetesen politikai tett is volt, mint a háború utáni újjáépítés minden komoly mozzanata. Könyvtári értelemben az üzem még nem lehetett teljes, hiszen a legtöbb ablak hiányzott és a nagy olvasóteremnek elpusztult az üvegteteje. De a kisebb helyiségekben a fűtés már működött, a rendszeres helybenolvasás és kölcsönzés lehetővé vált. Az 1945/46. tanévben a kölcsönzött művek száma 13 38l-re, a helyben olvasottaké pedig 14 738-ra emelkedett. Ezek a számok (amelyek a „békebeli" forgalomnak kb. 25%-át teszik ki) jelzik, hogy a Könyvtár már ezidőben is komoly részt tud vállalni az ország meginduló szellemi vérkeringésében. A könyvtári működés fizikai feltételeinek megteremtése közben már napirendre került a könyvtári üzem és a könyvtári funkció reformjának a kérdése: a hazánkban * Az Egyetemünk felszabadulás utáni történetéről 1970. március 11-én tartott tudományos ülésszakon elhangzott felszólalás.