AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Mátrai László: Az Egyetemi Könyvtár fejlődése a felszabadulás után

lezajló társadalmi és kulturális forradalom minő új feladatokat állít az ország legrégibb könyvtára elé, és ezeknek a feladatoknak teljesítéséhez minő változtatásokat kell létrehozni a könyvtári munka eddigi módszereiben? Megelőzve az új funkció, profil végleges kialakulását (ami az Egyetem fejlődésével együtt az országos kultúrpolitika függvénye is volt), a könyvtári technika területén igen lényeges reformokra került sor, s ezek bevezetése után (kb. 1950-re) a könyvtári „üzem" nemzetközi mértékkel is korszerű tudományos nagykönyvtárnak volt tekinthető. E nem könnyű folyamat főbb állomásai: a teljesen elavult, 1875-ből származó szakkatalógus helyébe modern decimális (ETO) és tárgyszókatalógus bevezetése (aminél figyelemreméltó, hogy a könyvtár két új szakkatalógus felállítását vállalta, míg a legtöbb nagykönyvtár, külföldön is, vagy egyik, vagy másik mellett dönt, munkamegtakarítás okából, de a használhatóság rovására); új raktári rendszer, a numerus currens bevezetése; ez lehetővé tette további reform, a naplózás és számozás összekapcsolását; a kölcsönzés technikájának modern, két-kartonos rendszerre való átállítása; felvilágosító szolgálat felállítása, tudományos osztály szervezése és különféle bibliográfiai kiadványok rendszeres és eseti kiadása; saját könyvkötő és restauráló műhely felállítása; a tanszéki könyvtárak fokozatos bevonása a szükséges kooperációba; a könyvtári munka futószalagszerű megszervezése. Mindezek az újítások lehetetlenek lettek volna néhány alapvető műszaki-technikai vívmány nélkül. E fontos munkálatokhoz a kormányzat nagy megértéssel nyújtott anyagi támogatást, de ennek ellenére országos viszonylatban az Egyetemi Könyvtár sohasem tartozott az úgynevezett költséges könyvtárak közé. Ezek a jelentős munkálatok voltak: az épület külső-belső helyreállítása (1957—58), régi raktárhelyiségek vaspolcokkal való beépítése és kibővítése (1954—55 és 1959, 4 800 raktári folyóméter új férőhely), modern, gépesített sokszorosító műhely felállítása (1954—55), az 1874ből származó gőzfűtés kicserélése (1959—60) kifogástalanul működő koksztüzelésű modern rendszerre. A modern sokszorosító műhely ezek között azért áll az első helyen, mert ez tette lehetővé a sok cédulát igénylő új katalógusrendszert, valamint (később) bizonyos központi szolgáltatások bevezetését. A Könyvtár érdemi, szellemi fejlődése, feladatainak korszerű újrafogalmazása legalább olyan fontos kérdés a kultúrhistorikus számára, mint technikai színvonalának és munkamódszereinek fejlődése. A felszabadulás utáni két évben aligha lehetett válogatni a könyvtári feladatok között, annyi volt belőlük. De 1947-től kezdve már igen élénk volt a kibontakozó kulturális forradalom könyvtári, közművelődési frontszakasza is, és ezen a területen a Könyvtár igen aktív szerepet játszott mindvégig és játszik ma. Elméletileg is érdekes kérdés, hogy a legrégibb tradíciókkal és legnagyobb régi állománnyal rendelkező tudományos nagykönyvtár miképpen tud szervesen beilleszkedni egy forradalmi folyamat gyors, néha viharos ütemébe? Miképp tudja az 1635 óta gyűjtött régi könyvállományát a Könyvtár az új idők számára hasznossá tenni? Hogyan tud az Egyetem Könyvtára a tudósok exkluzív könyvtárából minden művelődni vágyó olvasó könyvtárává válni úgy, hogy ez ne menjen sajátos tudományos funkciói rovására, hiszen ezeket helyette más intézmény nem végezheti el? A Könyvtár — nem hagyva megfélemlíteni magát egyes hivatalos fórumok túlbuzgó és álforradalmi követeléseitől — bátran épített Szabó Ervin és Dienes László marxista könyvtári koncepcióira, és új feladatát világosan így fogalmazta meg: a Könyvtár célja, hogy szocialista típusú egyetemi könyvtárrá váljék. Ez a koncepció helyesnek bizonyult a felszabadulás óta eltelt években, és valószínű, hogy a jövő krónikásai úgy fognak megemlékezni Könyvtárunknak ezekről az esztendeiről, hogy a Könyvtár nem hanyagolta el egyetemi célok miatt szocialista feladatait, és e feladatok mellett mindig kellő energiát fordított a sajátosan egyetemi feladatokra. 8