AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése

bői (В 179.), egyetemes történeti jegyzetek (G 331.), Rákóczira és szabadságharcára vonatkozó iratanyag (G 517.), Ivánka Endre Album von Königräz с. emlékiratai (G 538.), az egyetemi hittudományi kari könyvtár rövid története (G 823.), a lapszerkesztő Zigány Árpád két kézirata (H 160.), Patrubány Lukács armenológushoz intézett levelek (H 211.). A rendezés során került sor bizonytalan eredetű és vegyes tartalmú kézirattöredékek átvizsgálására. E munkálat során Mezey László egy VII. századból származó Béda-töredéket talált (Cod. lat. 143. Ismertette uő. a Magyar Könyvszemle 1962. évf.-ban. - Klny.ban: az OSzK kiadványai 48.). ez most könyvtárunk időben legrégibb darabja. Ugyanekkor Scheiber Sándor egy XIV. századi héber kézirattöredéket fedezett fel, Hadrovics László pedig több XVII. századi délszláv nyelvemléket (H 148.). Egy későbbi, hasonló jellegű munkálat során kötéstáblákat vizsgáltak át felkért szakemberek; ekkor Király Péter több XIII — XIV. századi nyelvemléktöredéket tudott meghatározni (H 176.). Kézirattárunk sok darabjáról — sajnálatos módon — ma már nem tudjuk megállapítani, hogy milyen módon, kitől vagy mely intézménytől kerültek állományunkba. Ezeknek a tételeknek a száma oly nagy, hogy a jellegtelen, jelentéktelen tételeket ki kellett szűrnünk, hogy egyáltalán be tudjunk számolni az érdekesebbekről. A mintegy 220 jelentéktelen tétel többsége a hit- és jogtudományi oktatás, ill. gyakorlati tevékenység terméke, s így régi rendi anyagként kezelhető; kisebb része Toldy, ill. elsősorban Szilágyi sokoldalú gyűjtési tevékenységének eredményeként gyűlt össze. Provenienciális kérdéseik tisztázása sok időt és munkát igényelne, s kevés eredménnyel járna. Egy-két érdekesebb tételt mégis kiválogattunk, hogy így e csoport jellege felől — a tudományszakok sorrendjében — tájékoztatást tudjunk nyújtani. Elsősorban az Egyetemi Könyvtár legrégibb összefüggő kötete tartozik ide: az a görög nyelvű, kommentárokkal ellátott XI. századi evangéliárium, mely a XVIII. század óta van a könyvtár birtokában s melynek korábbi tulajdonosa Vitéz János és Garázda Péter volt (Cod. graec. L). Itt kell említenünk három másik kódexünket is. Az egyik szentírási szövegrészeket tartalmaz, de idők folyamán erősen megrongálódott, sok helyen olvashatatlanná vált (Cod. lat. 118.); a másik egy szertartáskönyv, mely eredetileg a strasbourgi penitenciális nővérek tulajdona volt (Cod. lat. 33.). a harmadik egy eredetileg a Silva-Tarouca-család birtokában volt aszketikus-morális tartalmú kódex (Cod.lat.102.), melyben С Cenci egy autográf Szt. Bernardinusszöveget talált. (Un manoscritto autografo di San Bernardino a Budapest. Pistoia, 1964. - Studi Franciscani 1964. nr. 3-4.) A hittudományi jellegű művek közül elsősorban Mikes Kelemen neves kéziratát, Az ifjak kalauza c. hitbuzgalmi elmélkedést kell említenünk, melynek eredete felől irodalomtörténészeink a mai napig sem tudtak biztos választ adni (A 241.). Ide tartozik még egy latin—magyar egyházi énekeskönyv a XVIII. századelejéről (A 118.) és egy német—-vend nyelven írt szertartáskönyv (A 207.). Az egyháztörténeti szakcsoportból a salzburgi érsekség 1549-ben másolt statútum-könyve (Ab 19.), egy a protestánsok ellen a XVIII. század végén készített panaszgyűjtemény (Ab 25.), a Pálffy-féle vértesezred tábori lelkészének 1712—1736 között anyakönyvei (Ab 42.) és egy magyarországi evangélikusok történetére vonatkozó iratgyűjtemény (Ab 70. с.) a kiemelkedőbbek. Érdekesek a jogi szakcsoportba tartozó meghatározhatatlan eredetű kéziratok is. A likavai uradalom 1687. évi urbáriuma (B 76.) mellett összeállítója, Mosel János Antal pesti főjegyző miatt érdemel említést a katolikusok és protestánsok közt 1715ben Pesten tartott megbeszélés iratanyaga (B 53.), egy az 1745—1809 közti évekből származó háromkötetes bányaügyi iratgyűjtemény (B 90.) és a Catastrum regni 36