AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése
634., H 231.). Az igen kiterjedt és értékes levelezést a professzor végakarata értelmében egyik tanítványa őrizte, ill. adta át Szekfű halála után tizenöt évvel az Egyetemi Könyvtárnak. Ebbe a csoportba tartoznak még a kassai jezsuita főiskolának Pázmány Péter által aláírt alapítólevele (Ab 255.), Eötvös Loránd gyermekkori versei (H 133.), két tudóslevél-gyűjtemény, egyik a XVIt— XVIII. századból, Miklós Ödön pápai református főiskolai professzor hagyatékából (G 921.), a másik a XX. századból (F 106.). Nem hanyagolta el a kézirattár legújabban sem a könyvtártörténetet. György Lajostól a kolozsvári régi líceumi könyvtár történetét (G 913.), Nyireő Istvántól Erdélyi Pál könyvtárigazgató életrajzát (H 246.) vásároltuk meg; ugyancsak Nyireőtől szerztük be a kolozsvári Egyetemi Könyvtár építéstörténetével kapcsolatos fényképeket is (G 910.). Legújabbkori könyvtártörténetünk nem érdektelen fejezeteire világítanak rá azok a szakfelügyelői, egyéni irattárképzés következtében keletkezett, az 1959—1969 évekre vonatkozó irattárak, melyeket az egyházi (J 170.), ill. főiskolai (J 172.) könyvtárak állami szakfelügyelői helyeztek el a könyvtár kézirattárában. VEGYES EREDETŰ KÉZIRATOK Ebbe a csoportba elsősorban azokat a kéziratokat soroltuk, melyek tulajdonosainak neve ismert, vagy feltételezett, de kilétük nem állapítható meg. Több mint harminc ilyen kéziratunk van, azonban ezek közül csupán egy-kettő tarthat számot érdeklődésre. Ilyenek Fridvalszky János XIX. századi botanikai atlasza (E 53.), Kraynik József göncruszkai könyvtárának 1823. évi katalógusa (J 49.), Stettner Gábor időközben Münchenbe (D 16. 17.), majd Londonba került virágfestmény-gyűjteményének látogatókönyve (E 59.), egy XVII. század végén keletkezett Malleus quindecim dilemmatum с protestáns hitvitázó irat (Ab 24.) és a magyarországi délszlávok történetére jelentős Karagyorgyevics-alapítványra vonatkozó 1906—-1914 közti VKM-iratok másolatai (B 160. — az eredeti iratok időközben elpusztultak!). Vegyes eredetűeknek tartjuk azokat a kéziratokat is, melyek a nem hagyományos módok valamelyikén kerültek a könyvtárba. Itt elsősorban arról a két kéziratkötetről kell szólnunk, melyek az első világháborút követő osztrák—magyar kulturális egyezmények értelmében jutottak az Egyetemi Könyvtárba (G 521. és 522.). A magyarországi vonatkozású kötet túlnyomóan az 1650—1730, az erdélyi az 1648—1714 közti évek vallási és politikai küzdelmeivel kapcsolatos iratokat, leveleket és kimutatásokat tartalmaz. (Bizonyos jelek alapján feltehető, hogy a kötetek valamikor a Hevenesygyűjteménybe tartoztak.) Ugyancsak az osztrák-magyar egyezmények értelmében jutott vissza Magyarországra, majd 1957-ben a könyvtárba a Hevenesy-gyűjtemény sokáig elveszettnek vélt XI. kötete. A kötetet Kollár Ádám használta, majd az, 1783-ban bekövetkezett halála után, hagyatékával együtt a bécsi állami levéltárba került. Onnan az egyezmény értelmében (új kötésben, átjelzetelve) az Országos Levéltár vette őrizetbe. Miután az Egyetemi Könyvtár kézirattára J 130. jelű kötetének feljegyzései alapján kétségtelenné vált, hogy a gyűjtemény XI. kötetéről van szó, azt az Országos Levéltár átadta az Egyetemi Könyvtárnak 66 ". Csere útján is gyarapodott a kézirattár. 1947-ben másodpéldány ősnyomtatványokért egy 1520 tájt keletkezett kódex (Cod. lat. 115.) került polcaira, mely a magyarországi pálos rendet érdeklő számos oklevelet tartalmaz 67 . 1908-ban Todorescu sea E rre ] a jQ jegyzetben id. tanulmány 43—44. 1. 67 A cserére 1. Vértesy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményének története. = Az EK Évkönyvei II. Bp. 1964. 125. 1. 34
