AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Pelle József: A Tanácsköztársaság közoktatásügyi intézkedéseinek tanulságai

valójának a megértésére helyezték a hangsúlyt. Lényeges változtatásokat vezettek be az irodalmi oktatás anyagában is. A magyar irodalom forradalmi hagyományainak a megértésével és megismertetésével együtt a világirodalmi tájékozottságot is szorgalmazták. Látták, hogy az irodalmi oktatásnak fontos szerepe van az erkölcsi és esztétikai nevelésben is. Célját tehát így határozták meg „mindenkor az esztétikai élvezet kiváltása, a költészet szépségeinek a feltárása." Intettek attól, hogy erőltetett erkölcsi következtetéseket vonjanak le, az irodalmi műveket nem szabad tanmeséknek tekinteni, mert a költői alkotás helyes tanítása esetén mintegy kisugározza magából az erkölcsi tanulságokat, és ez hasznosabb, mint az esetlegesen erőszakoltan belemagyarázott tanulságok. Jelentős változtatásokat eszközöltek a történelemtanításában is. A népiskolai tanterv szerint „a történelemtanítás mindjárt az elején kezdődik. Ezen a fokon természetesen rendszeres történelemtanításról még szó sem lehet, de az ún. környezetismeret keretén belül vagy a beszélgetések idején számtalan kultúrhistóriai jelenséggel ismertethetjük meg a gyereket."

25 A történelemtanítást igyekeztek megtisztítani a nacionalista szemlélettől, ennek érdekében azonnal hatékony intézkedéseket is foganatosítottak. A tantárgy tanításának a célját a következőképpen fogalmazták meg „az ifjúságot minden eddigi társadalom gazdasági, osztály tagozódásáról s elnyomott tömegeit forradalmi megmozdulásairól tájékoztassa, s ezzel a proletariátus felnövekvő nemzedékét előkészítse a társadalom átformálásának arra a hatalmas munkájára, amely most van folyamatban."

26 Ennek megfelelően szükségessé vált a történelemoktatók átképzése is. A Néptanítók Lapjában mellékletként rendszeresen közölték a világhistória és a magyar történelem új szempontok szerinti értékeléseit. A történelem újszerű tanításában szakítottak az egyének kultuszával, az ideológiai hatások túlbecsülésével, vagyis az idealista, tudománytalan történelemszemlélettel. A történelmi materializmus szellemében a történelmi eredményeket, eseményeket szociológiai és közgazdasági szempontok megvilágításával mutatták be. Az előadások „nem egyes történelmi személyiségek dicsőítését szolgálták, hanem az egyes korok életviszonyaival, szokásaival ismertetik meg a gyermeket." Megszüntették a magyar történelem nacionalista szellemű előadását, azt a hamis szemléletet, amely szerint Magyarország volt a kultúrvilág centruma. A tulajdonképpeni történelemtanítás az V—

VI. osztályokban történt, mégpedig az őstörténelemmel kezdve és az imperialista világháborúval és a proletár forradalommal fejezve be. A célkitűzés itt is helyes. Külön tárgyként be akarták vezetni a társadalmi ismeretek oktatását is. Ennek tematikáját a család, a társadalom, a termelés, az elosztás, a gazdasági és politikai jellemzései alkották volna. Ezekről a fontos kérdésekről kívántak volna korszerű tájékoztatást nyújtani. El akarták juttatni a tanulókat a szocialista társadalom lényegének a megértéséhez. A tantárgy igen nehéz és sokrétű feladatot lett volna hivatott betölteni. Újszerűsége következtében is sok nehézséggel kellett volna megküzdenie. Ezeket a nehézségeket azonban jól látták maguk a javaslattevők is. De ezekre a társadalmi ismeretekre a mai embernek valóban szüksége is van, segítségükkel megvethették volna az alapját annak, hogy az iskolából kikerült gyermek tájékozódni tudjon a társadalom életében, érdeklődjön a társadalmi élet jelenségei iránt, felismerje a társadalmi jelenségek közötti összefüggéseket. Olyan ismeretek lettek volna ezek, amelyek az életet hozzák közelebb a gyermekekhez. Az iskolai oktatásnak a termelő munkával való összekapcsolása leginkább a természettudományi tárgyak terveiben és előadásaiban lehetséges. Itt az egyes tár25 Szocialista tanítómozgalom Magyarországon 1900—1920. Bp. 1958. Kossuth. 213.1. 26 Hivatalos Közlöny. 1919. 21. sz. 230