AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Pelle József: A Tanácsköztársaság közoktatásügyi intézkedéseinek tanulságai

egyház cselédjének szerepét tölti be, csakis a munkásosztály műve lehet". A szocialisták álláspontja a közoktatásügy kérdésben elvi: „Nem a vallásnak és az erkölcsnek abszolút fogalma szabja meg a nevelés célját. Ez is alá van rendelve a társadalmi fejlődés folyamatában irányadó tényezőknek."

3 Az iskola nem választható el a társadalmi osztályoktól, a politikától, sőt lényegében ezek határozzák meg eszmei tartalmát, orientációját, nevelési elveit, végsősoron az egész oktatáspolitikát. A szocializmus azonban, „amely az osztálykülönbségek eltörlésére törekszik, ki akarja küszöbölni az osztálynevelést ... A szocializmus a gyermekben nem a jövő bérrabszolgáit és jognélküli proletárjait látja, hanem tiszteli benne a szabad munkások társadalmi közösségének leendő tagjait, kiben úgy a saját, mint a társadalom érdekében minden szellemi és testi tehetséget a lehető legmagasabb tökéletességre kell felemelni."

4 Az oktatásnak ez az új és korszerű célja a legteljesebb mértékben kifejezi egy sokkal fejlettebb társadalom fejlettebb és humánusabb célkitűzéseit a kulturális élet e jelentős területén. A referátumokban világosan kifejtik azt is, hogy mi lesz az alapja a nevelésnek a szocializmusban, ezt írják: „a szocialista jövőben a nevelésnek alapja, de egyúttal legértékesebb elevenítő és társadalmi köztudatra nevelő eleme a munka lesz".

5 A marxizmus kimondja, hogy a társadalmi fejlődés alapja a termelő, alkotó munka, ebből logikusan következik, hogy az oktatásnak és a nevelésnek is ezt kell az alapjává és céljává tenni. A referátumokban jelentős helyet foglal el a családi és iskolai nevelés viszonyának a kérdése is. Ezt is elvi síkon fogalmazzák meg: „A történelmi fejlődésnek nem az az iránya, hogy a házi nevelést megszüntesse, hanem hogy mélyebbé tegye. A házi nevelés feladata, hogy a köznevelés, s a tanítás művét kiegészítse... Mindaddig azonban, amíg az osztályállamokban a népiskola az osztályuralom eszközéül használtatik ki, addig a házi nevelés nem állhat összhangban az iskolai neveléssel."

6 Az eddigiekből is látható, hogy a nemzetközi munkásmozgalomnak már az 1900-as évek elején átfogó marxista iskolapolitikai koncepciója volt. A szocialista nevelésügy ettől az időtől kezdve a pedagógiai törekvések jelentős, állandóan mélyülő és fejlődő irányzata lett, és nagy hatást gyakorolt nálunk Magyarországon is. Erre az időre általánosan elterjedt felfogás, hogy a szocialista forradalomnak fontos alkotórésze a kulturális forradalom, ami magában foglalja az analfabétizmus fölszámolását (nálunk ez korabeli adatok szerint is a lakosság 41,2 százaléka), a dolgozók tudományos ismeretekkel való gazdagítását, a kulturális örökség kritikai átvételét, és a magasabb szocialista kultúra megteremtését, az ember szellemi arculatának a megváltoztatását, a szocialista ideológia megerősítését a dolgozók tudatában. A Tanácsköztársaság oktatásügyi intézkedéseinek előzményei kapcsán meg kell emlékezni arról is, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mozgósító és lelkesítő hatással volt az ifjúságra, közöttük a tanuló ifjúságra is. Az egyik, magát szocialistának nevező diákmozgalom szervezete a következőket írta orosz testvéreinek küldött táviratában: „Mi, magunk szocialista diákok csak fogcsikorgatva nézzük miként ölik ki tervszerűen a szabadgondolkodás utolsó csíráit, miként terjesztik egyetemeinken, mint egész közéletünkben a klerikalizmus és a sovinizmus gyilkos mérgét. Vajha a ti példátok, testvérek, tartósan megkeményítené szívünket és karunkat, hogy hozzátok hasonlóan diadallal megostromoljuk sötétedő börtönünk kapuit."

7 A Tanácsköztársaság előtti időkben jelentős haladó mozgalom bontakozott ki 3 Kúnfi Zsiemond: Régi és új iskola. = Huszadik Század. 1906. 14. köt. 312.1. 4 Uo. 8 Uo. 6 Uo. 314. 1. 7 A Magyar Tanácsköztársaság. 1919. Bp. 1949. Szikra. 28. 1. 224